Irodalmi Szemle, 1977

1977/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tar Károly: Szolgálatra felkészülni (Beszélgetés Balogh Edgárral)

^W' ö)T^ ľ ^yž\.T^ f

Szolgálatra felkészülni

Beszélgetés Balogh Edgárral

Nincs olyan romániai magyar újságíró, aki valamiképpen Balogh Edgártól ne tanult volna valamit. Nemcsak azokra gondolok, akiknek publicisztikát tanított az egyetemen, hanem mindannyiunkra, akikre közírói tevékenységével hatott, folyamatos közéleti szerepvállalásával, példamutatásával ösztönzött. Mit tehet az ember megharcolt hetven éven túl? Ezt a kérdést nem lehet Balogh Edgárnak föltenni. Ö nem a csöndes elmélázások embere, a múltba tekintés nála harci tett, amellyel a mát kívánja szolgálni. Dolgozószobájának ablakmélyedésében áll „tintás esztergapadja”. Rég kialakult, pontos rendben könyvek, folyóiratok, kéziratok. Az az érzése az embernek, hogy itt még egy gondolat-forgács sem veszlődhet el.

— Általában interjúvégi kérdés: jelenleg mit, vagy min dolgozik? Balogh Edgárt kérdezve, az előre sejtett válasz fontossága az, ami sorrendváltoztatásra kényszerít.

— Szimultán dolgozó vagyok, nemcsak az olvasásban, hiszen egy-egy könyvhöz mindig jónéhány „mellékletet” csatolok, s nem is egy könyvet olvasok, hanem többet egyszerre. Ez áll az írásra is. Évek óta állandóan kerekítem, bővítem a Romániai Magyar Lexikon kéziratait, s elég hosszú ideje gyűjtöm emlékeimet is kötetbe, időre van szükségem, mert még mindig csak 1944-ig jutottam. Közben kéthetenként szállítom Sütő András képeslapjának, a marosvásárhelyi Oj Életnek „Táj ős Nép” című rovatom pontosan két gépelt oldalnyi anyagát. Ez az én Táncsics-kosaram. A jó öreg kosárban vitte cikkeit a vásárra, én a legnépszerűbb tömeglapot választottam ki, hogy mondandómmal ne csak az értelmiségbe szűküljek, hanem dolgozóinkat is elérjem. Különben most küldtem el éppen az ötvenedik idevágó jegyzetet (mert műfajilag ilyesmi), figyelmet igyekezvén kelteni a szülőföld, anyanyelv, hagyomány és tájvédelem igenis korszerű, igenis a jövőt illető, mondhatnám: modern kérdései iránt. Hát ebből is kötet lesz.

— A múlt értékelésének, a sajátosan erdélyi hagyományokon alapuló emlék- irodalom felvirágzásának vagyunk tanúi. Miért nem jutnak a felszabadulás utáni egy-két évnél tovább a memoárok?

— Emlékirodalmunk a romániai magyar szellemi életben tulajdonképpen csak most tíz éve, Lám Béla önéletrajzi regényével kezdődött. Csinszka vőlegénye volt még Ady előtt a kolozsvári mérnök, s nemcsak azt a szerelmi bonyodalmát írta meg, hanem kalandos szibériai házasságát is, majd hazatérését