Irodalmi Szemle, 1977

1977/5 - LÁTÓHATÁR - Latin-amerikai költők: Rodolfo Gonzales, Miguel Barnet, Juan Gelman, Ernesto Cardenal, Fernando Lamberg versei

Csodálkozva nézek magamon végig. Figyelem testvéreimet.

Keserű könnyeket hullatok.

A gyűlölet magjait hintem szerteszét. Visszahúzódok a biztonságos életembe:

FAJOM KÖRÉBE

MIGUEL BARNET (Kuba)

[Miguel Barnet 1940-ben született. Huzamosabb ideig dolgozott a kubai Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetében és mint az etnográfia professzora népművelőként tevékenykedett a havannai nemzeti iskolában. 1967-ben a S ag - rada Família (Szent család/ című verseskötetéért nívódíjat kapott a Casa de las Americas pályázatán.]

Forradalom

Che

közted és köztem

egy csomó ellentmondás van

ezek összegyűlnek

és én megrettenve

gyöngyöző homlokkal

építlek.

Che, te ismersz mindent, a Sierra rejtett zugait, az asztmát füvön fekve a tribünt

az éjszakai hullámverést értesz a gyümölcsfákhoz és azt is tudod, hogy kell az ökröket a kocsi elé fogni.

Nem akarom kezedből kivenni a fegyvert

és tollat nyomni a helyébe, de a költő te vagy.

JUAN GELMAN (Argentína)

[Juan Gelman 1930-ban született. Lírája sem a nerudai, sem a vallejói utat nem követi, stílusát újszerű „társalgási hangnem’’ [poesía conversacional) jellemzi. Egyik versében barátságot köt Jifí Wolkerral és József Attilával:

„Jirí beszélne prágáról a fűtő szemeiről ki világtalanul is ránk néz attila flóráról és a forradalomról énekelne és nem lennének vonatok hogy öngyilkos légy se kórházi ágyak hogy meghalj”

Simor András fordítása]