Irodalmi Szemle, 1977
1977/5 - LÁTÓHATÁR - Latin-amerikai költők: Rodolfo Gonzales, Miguel Barnet, Juan Gelman, Ernesto Cardenal, Fernando Lamberg versei
Szokások nem azért építünk magunknak házat hogy végleg tető alatt éljünk nem azért szeretünk hogy beleszoruljunk a szerelembe nem azért halunk meg hogy halottak maradjunk szomjazunk és birkák türelme a miénk A költők elsüllyednek szégyenükben, egy törvénycikkely sem tiltja őket, egy rádió sem uszít ellenük, a költők majd meghalnak szégyenükben. Olykor, éjnek évadján, költő csetlik-botlik az úton, tevét vezet, részeg árva, minden tagját görcs zsibbasztja, kár, kár, mondják a szomszédasszonyok, igazán rendes, szolid fiú volt. Sokan közülük eltöketlenkedik a gyönyör döntő pillanatát: sebaj, mondják és írnak egy versikét az utókornak. Azt szeretném tudni hogy mit csinálok itt ebben a szobában védve a hidegtől jobban mondva a forróságtól mit csinálok itt míg Segundo parancsnokot és embereit a halál motozza és visszaadja őket a levegőnek az eljövendő napnak a szomorúságnak fájdalomnak neve lett lövések hallatszanak az éjszakában és nem lehet aludni ERNESTO CAROENAL (Nicaragua) IErnesto Cardenál 1925-ben született. Filozófiát és irodalmat tanult Mexikóban és az USA-ban. 1957-ben belép a trappista rendbe és két évet kolostorban tölt. Kolumbiában befejezi teológiai tanulmányait és fölszentelik. Szenvedélyes kutatója a gyarmatosítás előtti indián kultúráknak, latin klaszikusokat és kortárs angol irodáimat fordít. 1966-tól egy nehezen megközelíthető, Nicaraguához tartozó szigeten kommunát alapított és szerzetesi életet él.) Tény és való Események
