Irodalmi Szemle, 1977

1977/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Mészáros László: A jövő valósága (befejező rész)

tógép őse nem a kőbalta, nem az emelő vagy a csigasor, hanem a rovás, az abakusz, meg az ékírás. A számítógép tehát nem gép, hanem egy intelligencia-erősítő készülék. Tehát: nem a mesterséges intelligencia létrehozása a célunk — ami természetesen más lenne, mint a miénk —, hanem az intelligencia megoszitása, erősítése, hatékonyabbá tétele. Ennek a folyamatnak sok vetülete már ma érint bennünket. Vegyünk egy olyan végtelenül egyszerű példát, mint a telefon. Már egy jól működő és széles körű háilózat is szellemi energiamegtakarítást jelent, s hatékonyabbá teheti az ember munkáját. Ha a hálózatba különféle tájékoztató szolgálatok és közéleti intézmények is bekapcsolódnak, akkor már szinte fantasztikus változások idézhetők elő. És e ponton összefüggést találtunk az emberiség egyik nagy problémájával, a közlekedéssel is. A távközlés és a közlekedés fordított arányban állnak egymással. Már egy közönséges telefonhálózat is hosszú szolgálati utakat és különféle — sajnos, többnyire bürokratikus — polgári ügyintézéseket takarít meg. És még nem is szóltunk a háromdimenziós videonfonról, amely már-már a fizikai kapcsolatot is helyettesítené. Ezek a dolgok műszakilag annyira nem fantasztikusak, hogy gyakorlati hiányuk valósággal fáj. Természetesen vannak valóban fantasztikus elképzelések is: közvetlen kapcsolat ember és gép között, vagy például az intelligencia tetszés szerinti átvitele egyik médiumról a másikra. A tudományos-fantasztikus irodalomban már megírták a sztorit, hogy az ember tudata (intelligenciája) szervesen beleépül az űrhajó kompjuterénelí tárolóiba, s így a hajó mintegy élőlénnyé változik. Az egyenes kapcsolattal szemben a közvetett kapcsolat lehetősége már egyáltalán nem fantasztikus, bár még távoli lehetőségként lebeg előttünk. A számítógépek miniatürizálása tény: a zsebrádió nagyságú, cserélhető tárolókkal és programozási lehetőségekkel felszerelt gépek már a piacon vannak. Elképzelhető, hogy unokáink egy miniatűr kompjutert kapnak majd megszületésük után, amely mintegy alteregója lesz az embernek, és számtalan feladatot ellát: egyaránt szolgál majd személyazonossági igazolványként, fejszámolóként, jegyzetfüzetként, tanácsadóként a különféle nagyobb egységekre — családi vagy társadalmi információs rendszerek — való rákapcsolódás eszközeként és így tovább. Mindez ma már csak azért tűnik fantasztikusnak, mert olykor sajnos még egy közönséges telefonja sincs az embernek . . .

8. Az emberiség jövője

8. 1. Az ember élete három alapvető módon szakadhat meg: természetes halállal, baleset általi halállal és öngyilkossággal. Ugyanez vonatkozik az emberiségre is. A természetes halál még sem biológiailag, sem geológiailag nem fenyegeti fajunkat. A baleset veszélye már lényegesen nagyobb mindkét területen. Hétköznapi példázattal: ha nem gázol el egy autó, még mindig rettent a rák és az infarktus veszélye. Egy nukleáris vagy bakterológiai világháború pedig kétségtelenül az öngyilkossággal egyenlő. Szerencsére a rész és az egész dialektikája — mint erre újabban a kibernetika tanít bennünket — nem is olyan egyszerű. Az emberiség mint faj teljes öngyilkossága elképzelhetetlen. Ugyanekkor az egész emberiséget elpusztító vagy lényegesen modifikáló kozmikus katasztrófa valószínűsége már sokkal nagyobb. A gyakorlati életben a kozmikus és geológiai időskála léptékének elhanyagolása miatt ezt épp fordítva érzékeljük. Tudatosítanunk kell azonban, hogy kozmikus viszonylatokban Naprendszerünk az alapegység. A paleomágnesesség felfedezése és a mélytengeri kutatások azt bizonyítják, hogy időnként összeomlik a Föld mágneses védőtere, amely azután a pólusok vándorlását okozza, valamint azt, hogy a Napból származó másodlagos sugárzás felerősödése a mutációk meggyorsulásához vezet. A pólusváltások időszakai azonban több száz millió évre tehetők, ezért a mai civilizációnkat egyáltalán nem fenyegeti ez a veszély. Annál veszélyesebb a „rövid, globális háború” stratégiája, vagy a „kozmikus háború” lehetősége. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a harmadik világháború szinte egész Európát elpusztítaná. Ez persze nem elmélkedési alap: a világ végében nem lehet hinni. De tudnunk kell, hogy mindez nemcsak lehetséges, hanem ingadozó értékkel valószínű is.

8. 2. Akárhogy is vesszük, az emberiség számára mégiscsak a népszaporulati robbanás a legégetőbb probléma. A kérdést elvi síkon kell tisztázni. Abból kell kiindulnunk, hogy az élő szervezetek számára bizonyos negatív visszacsatolások megengedhetetle-