Irodalmi Szemle, 1977

1977/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Mészáros László: A jövő valósága (befejező rész)

tot képviselnek. Az első csoport képviselői a tudós erkölcsi felelősségét álproblémának tartják. Mások elismerik ugyan a probléma valós voltát, de nem látnak kiutat az erkölcsi válságból. A harmadik csoport képviselői bíznak abban, hogy a tudomány ellenőrizhető lesz és meggátolhatókká válnak az ú] felfedezésekkel való visszaélések. Mindezek mellett — tehát lényegében a kutatás társadalmi, ideológiai vonatkozásai mellett

— amely a kutatások puszta tényéből ered, általános veszély is fenyeget. A vírusok tenyésztésének gyakorlata és az új mutációk keresése például azzal a veszéllyel jár, hogy valamilyen új egyed kiszabadul a tenyészetből és olyan általános járványt idéz elő, amely ellen teljesen tehetetlenek leszünk. A szervezet védekező rendszere ugyanis az aránylag hosszú biológiai együttélés alatt már megismerte és megkülönbözteti a káros és hasznos baktériumokat, de egy teljesen ismeretlen ellenfelet nem tudna semlegesíteni és nem venné fel vele szemben a harcot.

7. 4. A biológiai forradalom által felvillantott lehetőségek visszáját kutatva egyfajta modellként szolgálhat a kábítószerélvezet világméretű elharapózása. Minden orvosság méreg — és megfordítva. A gyógyszeripari készítményekkel való visszaélés tény. A világ már többször is hangoztatott anyagi egységén túl azonban az ember az anyag és a szellem egységét is jelenti. A biológiai és vegyi hatások mintha éppen ezt az egységet hagynák figyelmen kívül. Az ember biológiai robottá való lealacsonyításával a szellemről mondunk le, ami mindenképp minőségvesztés lenne. Én abban látom a probléma lényegét, hogy a biológiai forradalmat nem előzte meg a pszichológia forradalma. A két kultúra esetében valószínűleg nem csupán a reál-humán ellentétről van szó, hanem arról is, hogy a humán tudományok lemaradtak a reális szféráit feltáró tudományok mögött. De lehet, hogy nem Is lemaradásról van szó, csupán a már említett test-lélek integritás figyelmen kívül hagyásáról. Természetesen igaz, hogy minden érzelem, minden gondolat egy vegyi folyamat az agyban — hisz minden csak anyag és az anyag mozgásának a formája —,.de emberi életünkben máris az az érzelem, az a gondolat a fontos, nem pedig annak anyagi hordozója. Minden csak anyag — de ma már inkább úgy mondjuk: mező, hullámzás, struktúra, szimmetrai. Tehát: tartalom és forma. Hányszor hangsúlyozzuk, hogy az ember a bio-pszicho-szocio tényezők — mezők — egysége, de aztán a konkrét kutatások — vagy intézkedések — alkalmával mégis vétünk ez ellen az egység ellen. Miért kellene kémiai és fizikai úton befolyásolni az agyunkat, amikor például a fakír puszta akaratával uralkodik egész testén, vagy mikor a hírközlő eszközök azt csinálnak a tömegekkel, amit akarnak? Miért van szükség mesterséges intelligenciára, amikor Leonardónak, Marxnak és Einsteinnek emberi agyuk volt?! A biológia „kiugrását” tehát a megértés (pszichológia) és a változtatás (társadalom) forradalmának kell követnie. Még mindig fantasztikusak a lehetőségek. A biológiai beavatkozások és a szellemi változások jellegére jó hasonlat a számítógép és a programátor viszonya. A tapasztalatlan programátor mindig először a gépben keresi a hibát, és nem a asját programjában, nem a saját logikájában és gondolkodásmódjában. Viszont a legjobb programátor is csak hosszú idő után fedezné fel a hibát, ha valaki egy mágnespatkóval simogatná meg a számítógép adattárolóit. Ugyanakkor a gép tökéletes működésének természetesen vegyi és fizikai feltételei (hőfok, páratartalom, energiaellátás stb.) is vannak. Az ember agyműködésén is sokat javíthatunk még. A lehetőségek feltárása után döntenünk kell, hogy mire van szükségünk. Egy azonban bizonyos: az ember megváltoztatásának csak addig van értelme, amíg emberek maradunk.

7. 5. Az ember jövőjét kutatva jelentős probléma még a gépi intelligencia és az ember-gép szimbiózis. A mesterséges értelem kérdéskörét nézetünk szerint a fogalom átértékelésével kell nyitnunk. Egyfelől rendben van a dolog: minden nem emberi, tehát nem az ember által létrehozott intelligencia mesterséges. Csakhogy a mesterséges fogalom ellentéte nem az emberi, hanem a természeti. Eltekintve a fogalom hétköznapi jelentésétől azonban „természetes intelligencia" nem létezik. Mint ahogyan társadalmi ráhatás nélkül az ember is csak állat maradna. Ha tehát minden intelligencia mesterséges — társadalmi —, akkor csak a megjelenési formák megkülönböztetésének van értelme. Ezért például a kérdést, hogy gondolkodik-e a számítógép, meg kell előznie a kérdésnek: gép-e a számítógép? A kérdés megválaszolásához vegyük sorra: a számi