Irodalmi Szemle, 1977

1977/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Mészáros László: A jövő valósága (befejező rész)

nek — genetikai úton való javítására is. Ha mindezen szellemi képességek tekintetében a népesség egésze elérhetné a ma legfejlettebb tízezer vagy éppen ezer szintjét, ez már messzemenő evolúciós következményekkel járna. Semmi okunk sincs annak a feltételezésére, hogy ne lehetne ennek a mennyiségi szintnek a mai felső határát túllépni” (Korunk 1975/7). De a repülőgépről élelemcsomagok és bombák egyaránt szórhatók. Tehát nemcsak a megvalósítható változások jellege, hanem azok előjele is lényeges.

7. 2. Talán a legfantasztikusabb lehetőséget Stanislaw Lem vázolta fel. A már többször is említett exponenciális görbék minden bizonnyal minőségi ugrást jeleznek. Vajon ez a minőségi áttörés a biológiai determináció áttörése lenne? Mint tudjuk, az ember biológiailag még mindig a természet szerves része. Kultúrája nem más, mint védekező öltözet. Viszont minden világra jövő nemzedék kultúrtudatának formálását a nullából kiindulva kell kezdeni. A kultúrált embert mindig társadalmi környezete határozza meg. De a természetes fejlődés csak arra képes, hogy a kulturális fejlődés küszöbéig elvezesse az embert, ami lehetővé teszi, hogy az adott kultúrákon belül olyan áramlatok és mozgalmak keletkezzenek, amelyek a kultúra alapjai ellen irányulnak és — mint van rá példa a történelemben — végül a kultúra pusztulásához vezessenek. Ha azonban a tudományunk már olyan szintet is elér, hogy képesek leszünk beavatkozni a gének rendszerébe és elképzelhető az agy információs feltöltése, akkor nem tűnik lehetetlennek, hogy a kultúra például úgy öröklődne, akár a két lábon való járás vagy az egyenes testtartás. Ilyen esetben kétségtelenül a homo sapiens új változatáról lenne szó; olyan emberről, aki előre fejlődhet, de már sohasem lép hátrafelé. Szellemileg és testileg tehát egyaránt magasabbra juthat, de már sohasem süllyedhet vissza állattá. „Ha az eljárás megvalósítható — fejezi be gondolatmenetét Lem —, mint az auto- evolúciós küszöb átlépése, ez valóban a végét jelentené annak a történelemnek, amelyben a faj önmagát veszélyeztette. Ebben az értelemben az autoevolúció az ember eman- cipálódásának következő aktusa lenne, és pszichológiai téren azt ígérné, ami az először Marx által megtervezett társadalmi-gazdasági emancipáció megfelelője lenne.” Bármennyire fantasztikusnak tűnik is ez a terv, lehet hogy néhány évtized múlva az egyetlen, még járható út lesz. Természetesen addig meg kell még oldani néhány kényes kérdést. Az első az, hogy az öröklődő kultúra-modell „mátrixát” egy egyetemes kultúrából kellene kivonni. A probléma bonyolultságát felesleges tovább feszegetni. Aztán itt van az új módszerrel történő manipulálás kérdése: lehetséges széleskörű, demokratikus alkalmazása vagy szelektálni kell? Gordon R. Taylor szerint egészen bizonyosnak tűnik, hogy a biológia által felélesztett erőket egyelőre egy érett és kiváltságos csoport számára kell tartalékolni, amely nem fog velük visszaélni.

7. 3. A modern tudomány eredményeinek pozitív vagy negatív jellegű alkalmazását illetően sok szó esik a tudósok erkölcsi felelősségéről. Különösen a molekuláris biológia, a genetikus konstrukció, az agykutatás területén dolgozó tudósok teszik fel egyre gyakrabban a kérdést: hová vezet az út? Jellemző erre Peter Hasper esete. A fiatal angol agyfiziológus egy nemzetközi tudományos tanácskozáson a beharangozott tudományos beszámoló helyet kijelentette, hogy felhagy kutatásaival, mert túlságosan is nagy veszélyt hordoznak magukban. Olyan ismeretlen világ előtt állunk, amelynek a feltárása csak a rossz hasznára válna — mondotta Hasper. A fiatal tudós kísérletei bebizonyították, hogy a memorizálás folyamán gyenge erősségű vegyi anyagok jönnek létre az agyban. Ojabb ingerlések folyamán különböző vegyületek keletkeznek, amelyek mindegyike egy-egy észleletnek például: fény, sötét, hideg, térbeli tájékozódás stb. felel meg. Ezeknek a vegyületeknek a kivonása és egy másik agyba történő befecskendezése átviszi az általuk képviselt észleleteket, emóciókat is. Hasperéknek sikerült kivonniuk a félelem, a harag, a szerelem stb. molekuláit is. Az agy azon zónájának a „lecsapolása” pedig, ahol az akarat fészkel, szinte az egész egyéniség átvitelét is lehetővé teszi. Az az állat — vagy ember — amelynek az agyát „lecsapolják”, természetesen elpusztul, de a nyert vegyületek szintetizálása már csak idő kérdése... Hasper az egyetlen lehetséges megoldásnak a kutatás megszakítását látta. Sir George Pickering meg így nyilatkozott: örülök, ha meghalok és nem járulok hozzá hamarább a katasztrófához, mielőtt teljesen bekövetkezne. A tudósok lényegében három álláspon-