Irodalmi Szemle, 1977
1977/4 - NAPLÓ - Krajcsi Lászlóné: A fáklyavivő
A fáklyavivő Gömörből indult, s lett a magyarországi pedagógusok forradalmi mozgalmának egyik vezetője Czabán Samu. Győry Dezső 1950-ben róla Irta meg haladó hagyományaink regényes dokumentumát. Példamutató szívóssággal haláláig kitartott a kommunista eszmék mellett, s elszántan küzdött az iskolák elmaradottsága és a tanítóság meg- alázottsága ellen. Harcos forradalmi magatartása miatt ellenségei „veszedelmes ember”- nek nevezték. Rozsnyói szegény csizmadia családban született 1878. február 17-én. A családban a munkaszeretet légkörében nevelkedett. Elemi iskolába Rozsnyón járt, majd 1890-ben az evangélikus gimnáziumba került. Édesanyja halála után apja — Mikola tanító rábeszélésére — az eperjesi tanítóképzőbe adta. A zene iránti vonzódása is korán megmutatkozott. Hegedülni édesapjától tanult, Eperjesen tagja volt az iskolai zenekarnak. 1896-ban édesapja is meghalt. A tanítóképző három osztályának elvégzése után egyéves gyakorló tanítói szolgálatba lépett. 1898. június 26-án megszerezte tanítói oklevelét. Első állomáshelye Albertirsa: az 1897/98-as tanévben segédtanító lett az ottani evangélikus felekezeti iskolában. Albertirsán érte az első nagy csalódás. Megütközve tapasztalta az iskolában uralkodó áldatlan állapotokat és korának embertelen nevelési módszereit, amelyek szöges ellentétben voltak gondolkodásával és humanizmusával. Arra a következtetésre jutott, hogy az eredményes tanításhoz más módszerek szükségesek. Két fő probléma foglalkoztatta: a szemléltető segédeszközök készítése és a haladó erkölcsi nevelés. A valláserkölcsi oktatást nem találta megfelelőnek. Állandóan képezte magát, tanult, olvasott, a nyári szünetben pedig gazdasági tanfolyamokat hallgatott, hogy segítségére lehessen a falusi népnek. Úgy vélte, hogy majd állami iskolában könnyebben megvalósíthatja terveit, mivel az állami tanítók kedvezőbb körülmények között végezhették munkájukat. Mijavába helyezték, ahol jobban felszerelt iskolában dolgozhatott ugyan, de itt is nagyon nehéz feladat várt rá, hiszen a falu nemzetiségi területen volt. Gondjairól így ír: „A nép rá van utalva tanítójára, de hogyan kérje ki tanácsát, ha nem tud a nyelvén beszélni.” Igyekezett az itt élők nyelvét megtanulni. Itt ismerkedett meg feleségével, Etelkával, a szomszéd falu tanítójának lányával, aki mindvégig kitartó társként állt mellette. Ekkoriban került először nyílt ellentétbe a hatalom képviselőivel, amikor 1906-ban, a forradalmi lázongások hatására, a magyar tanítóság is megmozdult. Ekkor Czabán még nem ismerte a marxista eszméket. 1906-ban az általános képviselőválasztás alkalmával Czabán, mint a választás kirendelt hivatalos jegyzője, megtagadta a hamis jegyzőkönyv aláírását. A főispán ugyanis hamis jegyzőkönyvet állíttatott ki a szavazás eredményéről, így akarván a kormánypárt jelöltjét megválasztatni. Czabán bátor szembeszállása annyira felbőszítette ellenségeit, hogy nyomban áthelyeztették az ország másik végébe, a Temes megyei Klopődiára. Nagyon fájt neki az igazságtalan bánásmód, ám egyre világosabban látta a célt, amely felé törekednie kellett. Klopódián 1911 szeptemberéig működött. Harmadik munkahelyére utazva megszakította útját Miskolcon, s felkereste Bertalan nevű bátyját, aki már kapcsolatban állt a munkásmozgalommal. Ez a látogatás nagy hatást gyakorolt további fejlődésére; ebben az időben kezdtek kialakulni forradalmár jellemvonásai. Klopódián már világosan látta, hogy a nyomor oka az uradalom kapzsisága és a falu elnyomott népének tehetetlensége. Hogy a bajokat enyhítse, megszervezte a faluban a Gazdakört. Mezőgazdasági és természettudományi ismeretterjesztő előadásokat tartott. Előadásai nagyon népszerűek voltak. Megmagyarázta az embereknek, hogyan uzsorázza ki őket az uradalom az előlegrendszerrel. Felvilágosító munkájával magára