Irodalmi Szemle, 1977

1977/4 - NAPLÓ - Cselényi László: Ila Bálint: Gömör megye

SÜ'^IFILCS)

IIa Bálint: Gömör megye

A megye története 1773-ig

Annyi elődjéhez, s pályatársához hasonlatosan, szegény Ila Bálint sem bírta kivárni hatalmas monográfiájának, a Gömör megye története mind a négy kötetének a megjelenését, úgy távozott ő is ez árnyékvilágból, hogy nem láthatta s élvezhette több évtizedes szorgalmas munkájának gyümölcsét.

„1932-ben kaptam a megbízást Gömör megye történetének megírására. A kitűzött cél a megye területén élt népek eredetének, etnikai hovatartozásának és etnikai viszonyainak: keveredésének, migrációjának stb. felkutatása volt a megtelepüléstől az úrbérrendezés idejéig 1773-ig” — olvashatjuk a most megjelent I. kötet bevezetésében. S megtudjuk még a következőket:

„A kézirat 1943-ban készen volt. 1944 végén jelent meg a munka II. kötete az A — L betűs községekkel, majd 1946-ban a III. kötet az M — R betűs településekkel. Húsz év után vette a Magyar Országos Levéltár gondozásába. Tavaslatára a Magyar Tudományos Akadémia II. Osztálya felvette a munka IV. és egyben befejező kötetét az 1968. évi kiadási tervbe, és mint az Országos Levéltár kiadványa jelent meg”.

S most végül itt a IV. Illetve az I. kötet is, a hatalmas vállalkozás alighanem legfontosabb része, hiszen, míg a többi három kötet tulajdonképpen csak az egyes települések Adattárát tartalmazza tiszteletreméltó bőséggel és pontossággal, addig ez az első kötet nyújtja a monográfia lényegét, a megye nagyszabású történetét a kezdetektől a XVIII. századig.

„Határpontnak azért vettük az úrbérrendezést, mert a későbbi korban már népszámlálások állnak rendelkezésre és más módszerek alkalmazásával lehet és kell a későbbi időket kutatni” — írja a szerző.

S minekelőtte belekezdenénk a munka ismertetésébe, engedtessék meg a recenzensnek néhány előzetes megjegyzés:

Az I. kötet 1976 karácsonyára jelent meg, s ahogy az már szokás, csak pár hónapos késéssel jutott el hozzánk. S minthogy a vaskos kötet jó 43 ívnyi, alapos áttanulmányozására, érdembeli bírálat írásához szükséges elmélyülésre még akkor sem lett volna elegendő ideje, ha recenzens történetesen valóban érdemi kritikát akart volna írni e hatalmas tudományos apparátussal készült, s a bírálótól legalább ilyen apparátust megkövetelő könyvről. Erről azonban szó sincs. E sorok írója nem érzi magát kritikusnak, még kevésbé történésznek, annál inkább szűkebb pátriája, Gömör érdeklődő figyelőjének. S minthogy az Irodalmi Szemle tematikus gömöri száma ily rövid időn belül követi a monográfia megjelenését, meg kell elégedni, szerkesztőnek és olvasónak, egy rövid, inkább lírai mint tudományos ismertetésével a könyvnek, illetve annak kivonatolásával. Mert az persze megint csak megbocsáthatatlan képtelenség lenne, ha egy kimondottan Gömörnek szentelt számban észrevétlen haladnánk el a maga nemében páratlan munka mellett, melyhez hasonló nemcsak hogy megyénkről nincs, de a többi egykori megyék viszonylatában is párját ritkítja terjedelmével s alaposságával.

Kezdjük hát az ízlelgetését!

„Az egykori Gömör vármegye a Gömör—Szepesi—Érchegység és a Bükk hegység közt elterülő hatalmas medence. Köröskörül természetes határok övezik, hegyek, melyek az északi részeken csaknem kétezer méter magasságig emelkednek. Errefelé tehát az átjárás a történelmi korban is rendkívüli nehézségekbe ütközött s a gazdasági és népi érintkezés útvonalai már a földrajzi adottságok következtében is déli és keleti