Irodalmi Szemle, 1977
1977/4 - NAPLÓ - Cselényi László: Ila Bálint: Gömör megye
irányba terelődtek, amerre az itt elalacsonyodó határhegyeken keresztül számtalan völgy természetes kijárója vezet a síkság felé” — olvassuk a könyv első szakaszában. (A település természetes és gazdasági adottságai]. A második szakasz, a Megtelepülés bonyolult összefüggéseivel foglalkozik (ez Ila szerint körülbelül egybeesik a honfoglalással), miután megállapítja, hogy „semmi bizonyos adatunk nincsen arra, hogy valamelyes emberi építőmunka gömöri földön már a magyarok megjelenése előtt történt volna”. E szakasz első fejezete az ún. Hanva-szállások történetével foglalkozik elsőként, minthogy „Gömör-megye legkorábbi nemzetsége, amely a honfoglalás után elsőnek érkezett a gömöri medencébe, a Hanva”, s mert „Az előadottakból megállapíthatjuk, hogy a Hanva-nemzetség Gömörben teljesen úgy viselkedett, mint a honfoglaláskor megszállott megyék többi honfoglaló nemzetségei. Ezért nevezhetjük a Hanvákat Gömör honfoglaló nemzetségének, amely elsőnek érkezett Gömörbe és itteni megjelenését a X. század közepénél későbbi időre nem tehetjük”. A Hanva-szállások tárgyalása után a többi gömöri tájegységek megtelepüléseinek részletes elemzését olvashatjuk. Ila szerint a tárgyalt korban Gömör vármegyét az alábbi tájegységekre oszthatjuk: 1. A Hanva-szállások Ezek a mai Hanva környékén voltak s többek között Abafala, Csíz, Runya, Baraca tartoztak hozzá. 2. Barkók földje A Hangony-patak forrásánál kezdődött és a borsodi Várkonyig terjedt. Az itt megtelepült Hangonyi-nemzetség eredetének kérdésére igen jellemző a nemzetség által épített Berény várának a neve, mely a török „birik” igéből származik, s „egyesülés”-t jelent. S minthogy a hangonyiak Ila szerint a kabarság valamelyik nemzetségéből származnak és a X. század közepe táján kerültek a völgybe, felfoghatjuk a Berény nevet törzsnévi értelemben, hiszen maga a kabarság török eredetű volt. 3. Gömörvár völgye Erről megtudjuk, hogy Gömör határmegye volt és ezen a települési területen maradt meg a határvárispán alá rendelt őrség, a „gömörőrök" településének emlékei. Az őrök területei a Sajó balpartján húzódtak egészen a Hanvák földjéig. Szállásaik két legkorábbi helyneve, a Keszi és Kér (Alkér), annak bizonysága, hogy az őrök a Keszi és Kér törzsekhez tartoztak, s mint ezek töredékei jöttek Gömörbe. 4. Száraz-völgy A Sajóba ömlő Máié- (ma Keleméri) patakkal kezdődött a területe, áthúzódott a Szuha-patakon egészen Tornáig és itt hozzátartoztak a Telekestől a Jolsva vizéig alakult falvak, továbbá hozzákapcsolódott a gömörőrség és Pelsőc területeihez, sőt hegyvonulásai részét képezték a rozsnyói hegycsoportnak. 5. Nemesi települési vidék A Hanvák és a gömörőrök földjeitől nyugatra, a Balog-patakig terült el, magába foglalva ennek és a Rimának mindkét partját, sőt az utóbbi mellékfolyóit is egészen a nógrádi határig. 6. Palócok földje E fejezetből megtudjuk, hogy a Heves felől Gömörbe nyomuló, törzsi eredetű magyarság a Balog és a Rima völgyeit megszállva, a Rima déli, kisebb völgyeibe csak a várszervezet kiépítése után kezdett behatolni, ekkor sem jutott azonban Gortva falunál tovább. Ettől dél felé, a Gortva-patak völgye a forrásokig még a XI. század közepe után is üresen állott... A völgy bejárata máig Söregnél van, keleten érintkezik a Barkók földjével, délen és nyugaton kissé átnyúlt a mai hevesi, borsodi és nógrádi területre. A tájat Palócságnak hívják. 7. A gömöri Bányavidék Az a hatalmas terület, amelynek legdélibb faluja Pelsőcardó és innen észak felé legyezőszerűen szélesedik egészen a Sajó és a Gölnic forrásvidékéig, másik irányban pedig nyugatra a Túróc forrásáig. Túlnyomó részét az Ákosok nyerték adományként 1243-ban, csupán a Pelsőctől észak-nyugatra, a Csetnek és Túróc patakok között húzódó földdarab volt a Záchok birtoka. 8. Murány völgye A hozzátartozó hegyes vidékkel Murány várától Jolsváig terjed. Gömör legmagasabb települési tája, területére esik a teljes Garam-völgy és a vízválasztó Király-hegy is.
