Irodalmi Szemle, 1977
1977/1 - Cselényl László: Jelen és történelem (vers)
CSELÉNYI LÁSZLÓ Jelen és történelem 1/1 ma július e sorokat amikor írom fellazult csicsói zöldek hatvanöt sara emberfölötti sarc kilencvenfokos mozdulat nem tudni még mi lük tető amikor itt e sorozat végeláthatatlan soha 1/2 a pokol akkor július szakította gát bomba-kéj elfojtás-áram sok néhány ember kés vackor hangya rom szétesett fütty kiátkozó tizenkét óra dél után veszélyeztetett fütty verem alig kés kefe korona 1/3 maguk honnan jönnek torony maguk évekig oda kín a háborút is már ahogy mikor nagypéntek ostroma s most merre tartanak azám otthon de akárhány kilenc végestelen-végig ahogy a töltés görbe egyenes 1/4 a föld ahonnan most jövök az út porával s nem tudok bőrigázott sínek lakói szemembe lék uralkodik sivalkodó tanács talaj biztatni éhes esküszöm de semmi más következik hétköznapok hajléktalan 2/1 helikopter-gyász epe-frász hiszen aki csak füst elem öntötte gáz vasliliom áttörik-e futó szagok veszedelem-bár ezután terméketlenné milliárd töltés-repesz bizonytalan megpróbálta gyász eltörik 2/2 egy ember kés rászakad ujj buzgár elfojtott suhogott egyre több egyre sikerült ismerte fel korán soha amikor már szinte a táj mozgása folt emelte kő meg sem ismerte kilo-vak telepítették ág folyam 2/3 vénasszonyok vén gyermekek gondolta kés kova kasza a töltés ágyútöltelék oldalán éget ment mi csak hogy érezte magát piciny öregasszony hát ahogyan az egér az egérfogó gondolja el úgy hagytam ott 2/4 most jövök szemben még az út lábamon a föld s nem tudok porával másra mit tehet csilizradvány csicsó izsap odaveszett zöld föl-le-föld szálfamező gerince gitt nehezen nyílik ők pedig úgy vagyok mint a föld s iszap
