Irodalmi Szemle, 1977
1977/1 - Cselényl László: Jelen és történelem (vers)
■ill a dunamenti árvizek krónikájában tű-remény hajléktalanná vált vizek megveszekedett liliom jön-e még új vad amikor írom tudom történt hiszem Csallóköz árva liliom hány hektár mennyi milliárd 3/2 földig bontott kedd dél sután történt mindez elszakad ujj dörej hallott agy szakított tartózkodó sarának egy soha még csak a falu-patt legalacsonyabb szédítő alig tinzenkét kilo-sakk közel-éden töltés fut ám 3/3 kimentünk a frontra ahogy a duna ránkszakadt ahogy idehaza már vittek is végestelen-végig gyalog mi voltam én nekik anyám apám asszonyom gyermekem vesztére mert én háborúit csinálja más készül mire 3/4 hiszen átvészeltünk mi már jóegynehány történelem évszázadok szórja a szél fiainak hitét remény hiába tette házaink rabolta el predesztinált jogunkat annyit szenvedett hasonlatosan nem tudott 4/1 ma július e sorokat amikor írom sikerült a csicsói gát lüktető futó szagok iszony-kaland terméketlen gyász kergeti a kénytelen töltés-kerek helikopter-frász pontosan nem tudni még mi élni kell 4/2 a pokol akkor jód cián kőremény keserű mozi fegyelme szinte szálfa fütty elkezdett sóhaj dél-puha akik buzgár dob átsütött homokzsákerdő annyi folt hangyacsont ismét áru-sokk a pokol szerda egyre sőt 4/3 végestelen-végig ahogy szárazkoszton ágyú kenyér ember hátán ember minél előbb otthon gyalog felé van akinek semmije van akinek mindenkije de csak mennek felé falak feltartóztathatatlanul 4/4 most jövök újra kezdet és emlékezet lekaszabolt a föld színéről eltörölt soha nem volt még úgy ahogy szememben még a föld ahol az út pora az ég sara egyet azonban biztosan: se jelen se történelem
