Irodalmi Szemle, 1977
1977/4 - HAZAI TÜKÖR - GÖMÖR - Farkas Veronika: Középkori falképek Gömörben
Középkori falképek Gömörben Gömör természeti adottságaival, bányászatával, majd iparának kiépítésével a központosító politika fontos pillérévé vált, melyet a fiatal Anjou király, Károly Róbert (1308—1342) kezdeményezett, majd Nagy Lajos (1342—1382) és Luxemburgi Zsigmond (1387—1437) uralkodásával folytatódott a XV. század folyamán. A peremvidékeken megmaradt középkori emlékanyag megismerésével kialakulhat elképzelésünk az ország központjának és irányító kul- túrcentrumainak művészetéről (Temesvár, Visegrád, Buda, Diósgyőr), amelyek a tö- rökdúlás idején nagyarányú pusztulást szenvedtek, s csak fragmentumokból következtethetünk kiemelkedő művészi színvonalukra. A XIII. század folyamán szász telepesek népesítik be bányavidékeinket, Szepessé- get és Gömört is, s ezáltal itt élénk kereskedelmi élet indul, ipari gócpontok alakulnak, Csetnek, Dobsina, Jolsva a XIV. század elején városjogot kap. A gömöri és a szepességi városok kialakulása magával hozta a művészetek fejlődését is. A városi és falusi templomok építése a XIII. század végére befejeződik. S a nagy falfelületek kínálják magukat a díszítésre. Építészeti stílusuk által a romantikához kötődnek, bár részelemekben már jelentkezik a gótika is, mint a karaszkói és rimabányai mérműves ablakok, szentélyek illő- fülkéi, ajtóbéletek esetében. A XIII. század harmadik negyedétől kezdődően követhetjük nyomon Gömör kistemplomaiban a freskók elrendezési módját, festési stílusát. A műfaj e területeinken a XIV. század folyamán éri el fénykorát. A XV. században a falképek jelentősége csökken, és inkább a szárnyas- oltárak festése kerül előtérbe. A történeti Gömör vármegye legkorábbi emlékanyagát a süvetei (Sivetice) körtemplomban találjuk. A szentély felső sáv- jába Antiochiai Szt. Margit életének jelenetei kerültek, alája a passiósorozatot helyezték, s a fal déli oldalára pedig az Utolsó ítélet kompozíciót. A bizánci művészet hatása érződik a jeleneteken, amely Itállán keresztül a festőcéhek vándorlásával jut el Süvetére is. A freskók archaizáló stílusa kötődik még a román kori formavilághoz, „de egy-egy alak tartásába már belejátszanak gotizáló-lovagi vonások is”.2 A freskók elkészülésének idejét a legújabb kutatás a XIII. század harmadik negyedére helyezi.3 Freskófestészetünk legkorábbi emlékein tehát erősen érződik az olasz hatás, az italo-bizantinikus stílus, bár e mellett nyugati befolyások is érvényesülnek. Ezt különösen az előképek, francia és német mi- niatúrák használata bizonyítja. Néhány freskón a kompozíció elrendezése, a rendi kánon betartása s az ábrázolásmód is erre utal. A XIII. század végi ábrázolások ikonográfiái rendszere a román falfestészet tematikájához kapcsolódik, ahol a hieratikus szentség, az elvont teológiai eszmék jelképes ábrázolása játszotta a fő szerepet. A XIV. században a művész az ember személyiségét, érzelmeit figyelte meg és azt ábrázolta. Az emberi érzelmek megfestése, amely vallásos témába burkolva jelenik meg a képen, egészen új jelenséget hordoz magában. Az emberközpontú művészet kialakulásának csírái ezek, amelyek tartalomban a humanizmushoz, formában a reneszánszhoz vezetnek majd. Az érzelmek ábrázolása által nemcsak a festői mód lett valósághűbb, s nemcsak a köznép emberének típusai jelennek meg, hanem a téma, a kép tartalma is megváltozik. Középpontba kerülnek az új felfogású Madonna ábrázolások, amelyeken anya és gyermeke közötti gyengéd emberi kapcsolat kifejezése váltja fel a korábbi fenséges ábrázolást, megjelennek a Mária életét bemutató ciklusok, s megnő a passiősorozatok jelentősége is. A legenFARKAS VERONIKA
