Irodalmi Szemle, 1977

1977/4 - HAZAI TÜKÖR - GÖMÖR - Farkas Veronika: Középkori falképek Gömörben

dák ábrázolása történelmi események niegörökítésére is alkalmat ad, amelyeknél az anonim festő az események szolgai reprodukálásán túl véleményt mond a jóról, a rosszról; a világról. Ez a szándék az Utolsó ítélet kompozíciókon is jelentkezik. A XIV. század folyamán az új ábrázolási témák elterjedésében nagy jelentősége van a prédikáló rendeknek (bencések, ferencesek). A század folyamán állandósulnak az új képciklusok s elrendezésük. A templom kiemelkedő helyét, a diadalívet Mária-ábrázolás foglalja el, legtöbbször Az angyali üdvözlet, mint ahogy ezt a gömöri templomokban láthatjuk Ge- cefalván (Kocelovce), Martonházán (Och- tiná). A szentélyben Jézus életét és szenvedéseit megjelenítő ciklust helyeztek el. A sorozatot Mária életének képsora kíséri, az alsó sávba pedig az apostolok figurái kerültek. A mennyezeten attribútumaikkal a négy evangélistát ábrázolták. Hizsnyón, Gecelfalván, Martonházán, Rákoson és Ri- mabrézon a nyugati egyházatyák is képre kerülnek az apostolok mellé. A diadalív belső sávjában karélyos keretekben a próféták mellképei helyezkednek el, kezükben rendszerint feliratot tartalmazó szalaggal A templomhajó északi falán kaptak helyet a szentek életét bemutató jelenetek, a Szent György ábrázolás, a Szent László legenda vagy a Szent Miklós és Szent Borbála tetteit ábrázoló képciklusok.

A XIV. század végén s a XV. század elején megjelennek a tálentumokról szóló bibliai példabeszédek világi megformálásban. Ezeken a festő már a földmunkát is megörökíti, mint ezt a csetneki templomban látjuk.

A XV. századi gömöri falképek közül az egyik legjelentősebb együttest Csetneken (Štitník) találjuk a háromhajós bazilikális templomban. A templomot többször bővítették a XVIII. századtól a XV. századig. A templom falait teljes szélességében fres- Tcók díszítik. Ezek a XIV. század közepe és a XV. század vége között készültek, de korábbi festés nyomaira is bukkantak a kutatók. A XIV. század közepéről található a szentély Passiósorozata, amelyből csak néhány jelenet maradt fönn. Ugyanaz á mestere az északi hajó keleti falára festett Halál diadala kompozíciónak. A téma nagyon kedvelt a középkorban. Fö- léje festették (fél századdal később) a Kálvária jelenetet. A kompozíció a hagyományos kánont követi. Az ábrázolás eléggé megrongált. Prokopp Mária szerint

a képszerkesztés, az alakok összefogott ábrázolása jeles mester munkájáról tanúskodik. A festő nem törekszik térábrázolásra, az alakok feje fölött húzott horizonttal csak utalni kíván a térre. A lírai hangvételt fokozzák a finom, világos színek. Sajátosan egyesül ezen a freskón a trecento táblaképek közvetlen lírai hangja a falkép monumentalitásával. Egy újabb Passiósorozatot találunk az északi hajó alsó sávjában a XIV. század végéről. A képsorok eléggé megrongálódtak, csak néhány jelenet maradt épen az eredeti sorozatból. E jelenetek hasonló fel- fogásúak, mint a Kálvária kép. A Jézus életét bemutató képsor az előző felett helyezkedik el, s készülésének időpontja a XIV. század vége, s Prokopp Mária véleménye szerint a Kálvária kép mestere és segédje készíthette. A freskó nagyon kopott. E sorozaton kiemelkedik az Angyali üdvözlet Máriája, az arc és a kéz finom megmunkálása a mester kvalitásairól tanúskodik. Prokopp összeveti a Vitale da Bolongna hasonló tárgyú freskójával, a hasonló vonások mellett rámutat méretük egyéni jellegére is. Megállapítja, hogy nem közvetlen átvételről van szó, hanem a Magyarországon általánossá váló olasz formanyelv megjelenéséről. A déli mellékhajóban az öt okos és öt balga szüzet találjuk, valamint lovagi öltözetű szenteket: Istvánt, Imrét és Lászlót. Ezek a képek az északi hajó Passiósorozatának stílusához kapcsolódnak, s így a XIV. század végére datálhatók. A déli hajó nyugati falán, a gótikus ablakok két oldalán látjuk a tálentumokat. A palota kapujában álló főúr elutazása előtt három szolgájának talentumokat — pénzeszacskókat — ad. A következő képen az úr zöld köpenyes hősként méltóságteljesen jobb felé tart. Az alatta levő ábrázoláson a szolgákat látjuk mezei munka végzése közben, az előtérben az eke szarvát tartó férfi ökörrel szánt, mögötte jobbfelé haladva kapál a másik szolga. A negyedik jelene- ten a számonkérést láthatjuk, bár csak részletében. Az egyik ijedt szolga alakja rajzolódik ki, a falfelület többi része vakolat alatt van. Az idén kezdik restaurálni a templomot, és sor kerül majd a jelenetek föltárására is.

A csetneki falképek négy készülési periódusról tanúskodnak, négy mestert is jeleznek. A csetneki család központjának élénk művészeti élete a XIV. század végén és XV. század elején nem elszigetelt jelenség, hanem tipikus példája a királyi