Irodalmi Szemle, 1977
1977/4 - HAZAI TÜKÖR - GÖMÖR - Szanyi Mária: Adatok a gömöri népi fazekassághoz
folyamata lassúbb, mert a hagyomány fékezően hat, míg azoknál a népművészeti ágaknál, amelyeket „szakosított” emberek — akár iparosok, akár a falu társadalmának bizonyos tagjai hoznak létre, mint például a takácsok, fazekasok stb. a hagyomány nem tud olyan mértékben beleszólni, inkább csak befolyásoló tényezőként hat. A népélet használati tárgyai között a legnagyobb számban azok szerepeltek, amelyek alapanyaga aránylag könnyen megszerezhető, vagy előállítható volt. Ezek között (például a fa, a növényi rostok feldolgozása — textiliák stb.) jelentős helyet foglal el az agyagművesség, vagyis a népi kerámia. A folyóvölgyek, síkságok, valamint a lankás domvidékek jó minőségű agyagban gazdag lelőhelyei tág teret nyújtottak a népművészet ezen jelentős ágának. A népi fazekasok munkáinál az elsődleges szempont általában a jó használhatóság és a célszerűség volt. Még ha voltak is olyan edények, kerámiatárgyak, ahol az ötletes formán, illetve a díszítésen volt a hangsúly, mégsem öncélú kiállítási darabok voltak ezek, hanem a forma és díszítés harmonikus játéka, amely a lakásbelső szerves részét alkotta. Ilyenek például a dohánytartó medvék, kefe-, fésűtartók, díszített tányérok stb. A népi kerámia vizsgálata nagyon sok kutatót foglalkoztat. Jó tanulmányok egész sora áll rendelkezésünkre, ám egy, a magyar népi kerámia útját a kezdetektől napjainkig nyomon követő, összefoglaló munkával máig adós a néprajztudomány. Abban általában megegyeznek a kutatók, hogy a népi fazekasság mai formája a középkorban alakult ki. A fazekasság differenciálódása a XIII. század legvégén és a XIV. század folyamán indul meg, ettől kezdve beszélhetünk magasabb technikai felkészültségű, a háziipari kezdetekből kilépő specializált városi fazekasságról.3 Az egyre erősödő, polgári ízlést kielégítő, magasabb szintű fazekasság kétségkívül nagy hatással van a paraszti-népi fazekasságra. — Fejlődésére, stiláris alakulására sorsdöntő volt még a parasztkerámiát a XVI. században két teljesen ellenkező irányból ért hatás: a török és a habán kerámia. A törökök díszítésbeli és formai újításokat hoznak, a Tirolból származó habánoktől ezenkívül technikai tökéletesedést is kapnak fazekasaink. A fazekasság alakulásában nagy szerepe volt a céheknek is. A fazekasok a XV. és XVI. száazdban kezdenek céhekbe tömörülni, s szervezettségük a XVI. század végére általánossá válik. Ezzel kb. egy időre tehető a népi-kerábián belül az egyes műhelyek, illetve műhelycsoportok és ennek megfelelően a stíluscsoportok kialakulása is. A fazekasság művészi alakulására természetesen nem csak a fentebb említett tényezők voltak nagy hatással, hanem — mint általában a népművészetre — a közösség igénye is. Talán ennek a következménye, hogy a népi kerámia nagy stíluscsoportjai általában fedik néprajzi tájegységeinket. Az egyes műhelyek, illetve műhelycsoportok bemutatásával is több munka foglalkozik,4 ám e téren is sok még a tennivaló. Magyar- országon a közép- és felső-tiszai stíluscsoport mellett jelentős az alföldi és a dunántúli. Minden összefoglaló munka megegyezik abban, hogy nagy hatása volt a felföldi vagy felvidéki kerámiának is. Azonban a felvidéki elnevezés is inkább táji, mint stiláris megjelölés. Magába foglalja a Szlovákia déli részén levő, egymástól független stíluscsoportokat, amelyeket ugyan számontartanak a kutatók, de nincs egy összefoglaló munka, amely részletezné az egyes műhelyek (fazekasközpontok) különbözőségét, illetve hasonlóságát. Monografikus feldolgozás is csupán két fazekasközpontról jelent meg, a bakabányairól és a pazdicsíról.5 Nincs azonban összefoglaló munka az egyik legnagyobb stíluscsoportról: a gömöri kerámiáról. Ennek két oka is lehet: az egyik, hogy a gömöri stíluscsoport több kisebb műhely együtteséből tevődik össze, amelyek kialakulásáról, munkájáról nagyon egyenetlenül tájékoztat a kutatás. A másik, ami a kutatást jelentősen megnehezíti, hogy a gömöri népi-fazekasok, ha apáról fiúra szállt is a mesterségük, éppen úgy paraszti sorban éltek, mint azok, akiknek dolgoztak. Életmódjuk megegyezett a földművesekével, mezőgazdasági munkák idején a fazekasműhelyek nemegyszer elárvultak — a mesterek családjukkal együtt a mezőn dolgoztak. A gömöri fazekasokról céhiratokból aránylag későn, csak a XVII. században kapunk némi képet. Ebben az időben is elenyésző a számuk az egyéb kézművesekéhez viszonyítva. Például Rimaszombatban 1715-ben a 119 iparos közül csak 3 fazekasmestert tartanak számon. Jolsván pedig 1712-ben csak ötöt.6 Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Gömör ez idő tájt nem bővelkedett fazekas-falvakban. Sőt! Az adóösszeírások igen szép számban tüntetik fel az egyes, főleg Jolsva környéki, falvak fazekasmestereit. így 1754-ben Licén 20, Mikolcsányban 18, Deresken 17, Lévárton 16, Gicén
