Irodalmi Szemle, 1977
1977/4 - HAZAI TÜKÖR - GÖMÖR - Veres János: Széttekintés a rimaszombati járásban
bevezette az árendát, szemben a telekcenzus, a kilenced, a robot, az ajándék korábbi rendszerével. Haladásnak tekinthető Bajomi János fejadő-rendszere, amely figyelembe vette a jobbágytelken élők számát, és keresetük arányában adóztatta meg a parasztcsaládokat. A XVIII. század közepén a királyi adományok következtében kialakuló nagybirtokok új viszonyokat teremtettek a földesurak és jobbágyaik között, és ezek javulást hoztak a jobbágysors alakulásában. A „szerződéses jobbágy” továbbra is röghöz kötött maradt, de kötelességeit pontosan meghatározták, és az árenda elosztását az egyes családokra maga a falu végezte, vagy a parasztok egyénenként állapodtak meg a földesúrral. A Mária Terézia-féle úrbéri tabellák adatai szerint 1773 körül Gömör megye teljes népessége 82.619 fő. Ezen a jobbágyság létszáma értendő, amihez hozzá kell még számítani további 20.000 lakost, vagyis a szolgákat, pásztorokat, papokat, tanítókat, akik nem voltak az urakkal úrbéri viszonyban. Ezek az adatok Gömör katasztrófális helyzetének jobbulását jelzik, s egy sötét, végtelen szenvedésekkel teli korszak elmúltát tükrözik. A további fejleményekről már részletes képet ad a II. József uralkodása alatt végrehajtott népszámlálás és birtokfelmérés. A király 1785-ben kelt rendelete biztosította a jobbágy szabad költözését és szabad pályaválasztását. Batsányi János, a falusi varga fia, ekkor éppen az Orczy-családnál nevelőskö- dött, ismerte a buzgó szabadkőműves Orczy Lászlót, s talán már javában levelezett a Kassán élő Baróti Szabó Dáviddal. És bizonyára megvolt már az a pallos is, amellyel tíz évvel később I. Ferenc király a magyar jakobinus-vezetők fejét le- üttette. Széttekintés a rimaszombati járásban AJNÁCSKÖ festői tájon, a Medvesalja kapujában fekvő község. Országszerte ismert volt a falu gyógyfürdője, a múlt században azonban megszüntették, nyomait ma már alig látni. Petőfi megemlíti Üti jegyzeteiben, hogy amikor Gömörben járt, megpihent az aj- nácskői fürdőnél, ahol Csorna Jóska híres prímás hegedűjátékát hallgatta. BEJE A református papiakban élt egykor Tompa Mihály, aki a bejegyzések szerint 1846- ban, tizenhetedik lelkészként került a faluba. Innen költözött később Kelemérre. A házat csaknem teljesen átalakították. — Itt látogatta meg Tompát 1847 júliusában Petőfi Sándor, s a papiak egyik szobájában írta „Tompa Mihálynál” című versét. A versből kitűnik: az volt az óhaja, hogy Tompa eskesse össze Szendrey Júliával. Bejében töltötte legszebb gyermekéveit Rudnay Gyula Kossuth-díjas festőművész (született 1878-ban Pelsőcön). Életrajzírói szerint „itt szívta magába a tájat, a népet és minden színt és ízt.” Ebből élt, innen táplálkozott a művészete. A két világháború között itt élt egy ideig Darvas János, aki egyike volt a legműveltebb csehszlovákiai magyar költőknek és újságíróknak. Líráját humanizmus, a világ rémségeitől való félelem és anti- milltarista víziók jellemzik. Jeles műfordító volt, főleg a modern szlovák költők verseit ültette át magyar nyelvre. BERETKÉN született 1923-ban Hegedűs András. Rimaszombatban érettségizett. 1945 után a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanára lett. Megalapította a „Kincskereső” című magyarországi ifjúsági irodalmi foVERES JÁNOS
