Irodalmi Szemle, 1977

1977/4 - HAZAI TÜKÖR - GÖMÖR - Zsámbok Tamás: Forradalmi mozgalmak Gömörben a gazdasági válság idején

ség bizalmas jelentést küldött a járási hivatalnak, amelyben azt is közlik, hogy a horkai pártszervezet december 13-án, a hivatalos szervek tilalmát megszegve, gyűlést tartott a munkásotthonban. A gyűlésen elhatározták, hogy december 18-án ismét tüntetést rendeznek Tornaiján, s a demonstrációra a környékről is bejönnek a munkanélküliek.

1932 elején a munkanélküliek nagy éhségfelvonulást terveztek a Vörös Nap keretében. A munkások mozgalma olyan erős volt, hogy a járási hivatal félelmében engedélyt adott a Vörös Nap akció szervezésére. A kerületi elöljáróság figyelmeztette a járási főnököket, és utasításokkal látta el őket a Vörös Nap akcióinak megakadályozása ügyében. A „szigorúan bizalmas” jelzésű leirat ilyen kitételeket tartalmazott: „Javasoljuk, hogy e napra semmilyen helyiséget ne bocsássanak a kommunisták rendelkezésére... E napra előre meg kell tenni a szükséges óvintézkedéseket, hogy a közrendet megőrizzük... A honvédelmi minisztérium intézkedéseket foganatosított, melynek értelmében a katonaság a tüntetés napján nem hagyhatja el a kaszárnyákat, vagyis az alakulatok készültségben lesznek..."

A járási hivatal — bár engedélyezte a Vörös Nap megtartását — mindent megtett az akció sikerének meghiúsítása érdekében. A Vörös Nap délelőttjén Tornaija főterén gyülekeztek a munkások. Alfonz Meida csendőr-törzsőrmester felszólította az embereket, hogy oszoljanak szét, a munkások azonban nem engedelmeskedtek. A parancsnok az ottlévőkön kívül 13 csendőrt hívott segítségül, csak így tudták szétkergetni a tömeget. Tizennyolc kommunistát letartóztattak, ezek közül tizenhatan tornaijai lakosok voltak.

1932. február 22-én a kommunisták újabb éhségtüntetést és felvonulást szerveztek. Az előkészületeket ezúttal Fábry István rozsnyói pártfunkcionárius irányította. Az ő visszaemlékezése szerint is ez az éhségfelvonulás volt a legnagyobb Tornaiján a harmincas években. Mintegy háromezer ember nyüzsgött az utcákon, s a tömeg a főtéren gyűlt össze. A csendőrök ismét kivonultak és több elvtársat letartóztattak. A csendőrök és a tüntetők közt összetűzésre került sor. E nagy akció után a járási hivatal elrendelte, hogy a kommunista párt befolyása alatt álló munkásszervezeteket fel kell számolni. Feloszlatták az akcióbizottságokat, valamint a Szovjetbarátok Szervezetét, az Antifasiszta Önvédelmi Szervezetet és a Vörös Úttörők Szervezetét. A felszámolt szervezetek vagyonát és irattárát lefoglalták.

1932 januárjában Gömörhorkán megalakult a kommunista ifjúsági szövetség. Három tapasztalt kommunista, Jánosdeák István, Barna István és Vajda József állt a fiatalok élére. A járás területén ifjúsági találkozót és kirándulásokat rendeztek. Számos más akció mellett ők szervezték meg 1932 nyarán a Pelsőci Fennsíkon a félnapos időtartamú területi tanfolyamot. Ezt a tanfolyamot az erdőben, a szabad ég alatt bonyolították le, s a pártiskola hallgatóit a horkai kommunisták élelmezték, a közeli falvakban lakó párttagok segédletével. Űk és a pelsőci elvtársak őrködtek az erdőszélen, hogy a tanulás nyugodt légkörben folyhasson. A csendőrség csak az utolsó napon szerzett tudomást a tanfolyamról, s mire az egyenruhások a kommunisták keresésére indultak az erdőbe, már csak hűlt helyüket találták.

A válság idején a gömörhorkai gyárban sztrájkokra került sor a bérek csökkentése és a munkások elbocsátása miatt. Az üzemben hosszabb-rövidebb ideig gyakran szünetelt a termelés, s ez az állapot a munkások helyzetének rosszabbodásához vezetett. 1930 márciusában 145 munkás lépett sztrájkba. Tizenhárom ember került az utcára, s ezzel egyidőben a fahán- tó munkások órabérét köbméterenként 8,50 koronáról 6,50 koronára csökkentették. Az udvarra hordott fa nem volt méterbe rakva, csak rakásra dobálták. A fa a valóságban sokkal több volt a munkavezető által megállapított mennyiségnél, a fizetést viszont a becslés szerint kapták az emberek, így sokszor előfordult, hogy ingyen dolgoztak. A munkások követelték, hogy vezessék be újból a korábbi órabért, vagy pedig rakják a fát méterbe, hogy ők maguk is ellenőrizhessék, milyen értékű munkát végeznek. Az igazgató nem tartózkodott a gyárban, üzleti úton volt, így nem találtak illetékes személyt, aki a követelést meghallgatta volna. A fahán- tó munkások abbahagyták a munkát és benyomultak a műhelyekbe, felszólítva ottani társaikat, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Mialatt a megbeszélések folytak, kivonultak a helyszínre a csendőrök, s kiszorították a lázongókat a gyárból. A munkások, a fahántók kivételével, tovább dolgoztak a műszak végéig. A második műszak dolgozói azonban már nem jelentek meg munkahelyükön, és a sztrájk az