Irodalmi Szemle, 1977

1977/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Mács József: Járni tanul az igazság Gömörben

annak nem nehéz megállapítania, hogy lehet jó borszőlőt termeszteni Putnokon felül is.

Minden ismerős ezen a tájon, kivéve a gyermekek arcát. Sokszor zavarba jövök, ha hazavetődöm. Ez meg ki íia, ki lánya, melyik gyermekkori cimborámé? Falum két oldalán úgy futnak a dombok, ahogy országútján a Kassa—Losonc felől érkező autók, teherautók, autóbuszok. Mint bakterház előtt a hosszú személy- és tehervonatok. Széles a völgy, nagyon alkalmas a nyújtózkodásra. A nyújtózkodás ki is fejeződik a majdnem nyolcszázra növekedett lélekszámban. Nyírő József a Kopjafák alatti sorsokat írta meg egy-egy kerekre sikerült elbeszélésében. Sorra vehetném én is a temető fejfáit, a bölcső és a koporsó közötti drámai küzdelmeket, falum érdekesebb embereit, a már sírba dőlt Mike Lajost, aki módos gazda létére legalább annyit ült konyhájuk ablakhoz tolt asztalánál, amelyen elromlott órákat javított, mint a szekéren a lovai faránál. Szerintem egész Gömör egyik legtehetségesebb órásmestere veszett el benne. Ha hajlama szerint alakulhatott volna a sorsa, talán még a híres toronyóra-készítő Szontagh Márton tudományát is fölülmúlta volna, akire igen büszkék a rozsnyóiak. De életre kelthetném Bódi Fejes Demetert is, aki rejtélyes módon mindig este, lámpa fényénél vágta a szecskát. Mindezek persze a temetőre mutató emlékeim. Szívemet napjaink gyorsan változó valósága forrósítja. Valahányszor hazavetődöm, nálunk is, más gömöri községben is lépten-nyomon azt tapasztalom, hogy századokkal Mátyás királyunk után járni tanul az igazság Gömörben . . .

Szülőföld, szülőfalu. Leírtam-e helyét, fekvését olyan szépen, ahogy Benedek Elek Édes anyaföldem című regényében: „Egy hosszúkó tál, amelynek kicsorbult egyik vége, ebben a tálban egy csodaszép bokréta: ez az én szülőfalum.”

Tompa Mihály szobra Hanván