Irodalmi Szemle, 1977
1977/4 - LÁTÓHATÁR - Parancs János: A visszatérő, Az egyik csapda (versek)
PARANCS JÁNOS A visszatérő Kondor Béla emlékére Soha groteszkebb látomást láttalak cilinderben és lakkcipőben óriás macska hátán lovagolva a kantárt feszesre húzva lassan és ünnepélyesen vonultál át a Felszabadulás téren Fogaid között a konyhakés szikrázott a téli napsütésben a Petőfi Sándor utca kiürült csak a függönyök mögül lesték hogy hová igyekszel te szerencsétlen A kísérő társak el-elmaradoztak mellékutca nyelte el osonó alakjukat csak a macskabűz úszott utánad és a Martinelli térre már gyalog elhagyatva és egyedül érkeztél meg Az egyik csapda Nem tudom hol elkezdeni. Olyan megbonthatatlan egésznek, elfogadhatatlan szörnyűségnek érzem, amikor megpróbálom, hogy egymáshoz illesszem, értelmezzem a tudatban váratlanul fölbukkanó, esetleges részleteket, a könnyen csoportosítható, engedelmes töredék- és törmelék-elemeket. Mert minden variáció mást és mást jelent, s mindent egyszerre; pedig együtt is csak halvány árnyképét adnák annak, amit az az egy, mozdulatlanul és oszthatatlanul, önmagába zár, lebegve és rejtőzködve.
