Irodalmi Szemle, 1977

1977/3 - KRITIKA - Csanda Sándor: Pályaképvázlat Sas Andorról

nsnaiHľTTreožx.

Pályaképvázlat Sas Andorról

Párkány Antal a Komenský Egyetem magyar tanszékén kapott disszertációs feladatként megírta Sas Andor helye a csehszlovákiai magyar kulturális életben című monográfiáját. Ezzel irodalmi hagyományaink tudományos feltárásában Tur- czel Lajos, Szeberényi Zoltán, Popély Gyula és e sorok írójának könyvei után egy újabb hézagpótló tanulmány született, még .hozzá az eddig kevésbé értékelt tudományos irodalom területéről. Nagy kár, hogy Sas kéziratos hagyatékának hagyatékának legnagyobb része rövid idő alatt elkallódott, mert jómagam még láttam nála Ló- rántffy Zsuzsanna naplójának fotókópiáit, a Magyar Hírmondó teljes anyagáról készített jegyzeteit és mikrofilmfelvételeit. Ezek Sas német anyanyelvű feleségének halála után, mintegy tíz évvel ezelőtt, volt tanítványához Alma Münzovához, onnan pedig két bőröndbe préselve a pozsonyi Városháza raktárába kerültek, de Párkánynyal együtt már csak a Münzováéknál maradt kéziratokat sikerült megtalálnunk. Egy vaskos kéziratköteget a szlovákiai zsidóságot a második világháború alatt sújtó intézkedésekről, s egy kisebb tanulmányt vagy töredéket a pozsonyi zsidóság 18. századvégi jog- és gazdaságtörténetéhez. Figyelemre méltó, hogy Sas ezekről a kéziratokról sosem beszélt még közvetlen munkatársainak sem, ami azt is jelenti, hogy az ötvenes években, valószínűleg ezeket nem akarta kiadni.

Párkány kronológiai sorrendben vázolja fel Sas Andor pályaképét; Singer néven írták őt be a születési anyakönyvbe Budapesten, épp 90 évvel ezelőtt. A pesti

egyetemen, majd Berlinben tanult ma- gyar-német szakon, később jogból és közgazdaságtudományból is doktorátust nyert. Tudományos vizsgálatait a magyar-német irodalmi kapcsolatokkal kezdte, később pedig főként a magyar-csehszlovák művelődési kapcsolatokkal foglalkozott. Történelmi és irodalmi tanulmányok (1953) című könyvében Sas Húsz Jánosról szólva mintegy kulcsot ad kezünkbe érett kori vizsgálódásainak és eszmei céljának megértéséhez: „Népközi viszonylatban a husziták legnagyobb tette az volt, hogy a cseh nép szomszédságában élő nemzetek dolgozóit közös feladatuk tudatára, a kizsákmányolás nemzetközi erőinek együttes leküzdésére serkentették, s elsőkként szálltak harcba azokért a nagy társadalmi célkitűzésekért, amelyeket csak a népi demokráciák kora valósít meg.” (176.) De már a felszabadulás előtt is rendkívül bizakodó, szinte előre megjósló módon szólt Sas a népek közti kapcsolatok fontosságáról: „A teljesen felszabadult népek között azonban végre mégis ki kell alakulni emberi kölcsönösségnek” — írja 1936-ban a Magyar Újságban Riedl Szendéről szóló cikksorozatának végén.

Párkány Antal mint Sas Andor egykori főiskolai hallgatója rendkívüli elismeréssel, dicsérettel szól tanáráról, a mesterére jellemző szakszerű elemzés, stílusbeli ki- érleltség azonban néhol hiányzik dolgozatából. Adatai között elsősorban a tanács- köztársasági évekről találunk újakat, a Néptanítók Lapjában közölt forradalmi hangú cikkeit például Sas Csehszlovákiában már nem szokta emlegetni, s mások

CSANDA SÁNDOR