Irodalmi Szemle, 1977

1977/3 - NOTESZ - Mészáros László: A minőségi irodalomtörténet felé

alapot adhat az irodalomtudománynak, amely az előző két irányt integrálva sokkal hatásosabban lesz képes az irodalom, az irodalmi jelenségek bonyolult rendszerét kutatni, leírni és irányítani.

Az irodalomnak a nyelv irányából történő meghatározása — a nyelv művészete; az összes írott, nyomtatott szöveg; nyelvi funkciókat a hétköznapitól eltérő módon tölt be stb. — azért nem kielégítő, mert a nyelv nem egyszerűen építőelem, hanem kommunikációs eszköz is a közösség, a társadalom kezében. Az irodalmi mű nem egyszerűen elemekből áll, hanem egy bonyolult rendszer működésének az eredménye. Az irodalom egy társadalom-típusú dinamikus rendszer, mely — mint a modern információs rendszerek — minimálisan négy komponensből (emberek, információk, technika, módszerek) és a köztük levő viszonyokból áll. Az információ- rendszer (a művek) tehát az információs rendszer (az irodalom) produktuma, kimenete. Jelképesen: az irodalom egy „költő”, aki a kezében tartja az irodalom történetének a könyvét. A költő, mint ember, jár-kel a világban, mindenféle viszonyokba keveredik és közben — talán éppen az irodalomtörténet átírásán fáradozik.

Az így vázolt irodalomszemlélet két fontos feladatra irányítja a figyelmet. Az első: fel kellene tárni az irodalom összes struktúráit, a köztük levő kapcsolatokat, a struktúrák elemeit, ezek egymásközti

kapcsolatait, működésüket, hogy az ilyen strukturális elemzés után megalkothassuk az irodalom valószínű képét, modelljét. A másik: az irodalomtörténet — mint az irodalom produktuma — nem egyszerűen arckép- és szöveggyűjtemény, hanem az irodalom szerves része, mint annak memóriája. Ugyanakkor bonyolult nyelv-típusú rendszer is, melyben nem csupán az elemek jelenléte a fontos, hanem a köztük levő viszonyok, kapcsolatok, hatások is a rendszer elhanyagolhatatlan összetevőit jelentik.

A multistrukturális irodalom modelljében rendkívül fontos szerep jut továbbá az integrációs folyamatok és kapcsolatok feltárásának és irányításának. A minden mindennel összefügg dialektikus elv csak úgy igaz, ha keressük, hogy mivel és hogyan függ össze. Egyszerű példa: papír- és nyomdaipar nélkül nincs irodalom. De rosszul működik az irodalom egészséges irodalmi élet, irodalmi kommunikáció nélkül is, mely az irodalom bonyolult rendszerének egyik legfontosabb, integráló, funkcionális struktúrája.

Ezekkel a gondolatokkal azonban már- már az irodalomelmélet területére léptünk. Befejezésül már csak annyit. A rendszer- szemlélet és a strukturális elemzés nem önkényesen, nem elméleti játékként bonyolítja az irodalom problémáit. Az új elméletek társadalmi megrendelésre készülnek. Mert egy-egy jó elmélet mindig megkönnyíti a valóság megértését.