Irodalmi Szemle, 1977

1977/3 - NOTESZ - Mészáros László: A minőségi irodalomtörténet felé

jegyezte, kávéházi számláit (kávé, zsemle és rántotta] elrakta, barátainak leveleit gondosan rendszerezi, jegyzetekkel látja el, akárcsak a maga verseit. De az utóbbi már nem pedantéria, hanem pontosság. Az öntudatos költő megnyilvánulása. S Aranyban épp ez a pontosság modern. Esze járását, még rögtönzéseiben is, ez jellemzi. Játékaiban is. S a pontosság nem jelent merevséget, hanem az önmegvalósítás minden árnyalatában tiszta módját, a dolgok homály nélküli megnevezését.

Végezetül tovább adom a költő 1877 végén írt Intését.

Jó költőktől azt tanultam s adom intésül neked: sose fáradj sok cifrával elborítni éneked!

Szólj erővel és nevezd meg ön-nevén a gyermeket; szólj gyöngéden, hol az illik, — s ne keríts nagy feneket.

Olykor egy két szó is jobban helyre üti a szeget, mint az olyan, ki beléhord földet, poklot és eget, s ordít, amíg elreked.

MÉSZÁROS LÁSZLÓ

A minőségi irodalom- történet felé

Jegyzetek Bori Imre két könyve kapcsán

1. Bori Imre, a kiváló jugoszláviai magyar irodalomtörténész, két figyelemre méltó könyvet adott ki az elmúlt években. Az egyik Irodalmi hagyományaink címen 1973-ban már második kiadásban jelent ’ meg az Újvidéki Fórum kiadónál. A kötet válogatás kilenc évszázad írásaiból, a kódexektől kezdve Gál Lászlóig és a szociális irodalomig. A szöveggyűjtemény tehát nemcsak a jugoszláviai magyar irodalom régebbi évtizedeit öleli fel, hanem „mintegy előtörténetként az írásbeliségnek azokról az emlékeiről is szólni akar, amelyek azokon a területekn születtek, amelyeken a jugoszláviai magyarság élt vagy ma is él.” Bori Imre a kötet bevezető tanulmányában egyrészt a területiség elve mellett foglal állást, másrészt tömör áttekintést nyújt a jugoszláviai magyar irodalom történetéről. A szöveggyűjteményt — logikusan — az irodalomtörténet összefoglalása követte a kifejező Irodalmunk évszázadai címen (Fórum, Újvidék 1975). A kötet három nagy fejezete az előtörténetet (az aracsi kőtől a Szombat című hetilapig] és a jugoszláviai magyar irodalom 1918—1944, illetve 1944—1974 közötti időszakát tárgyalja. Az a) fejezetek vagy rövid írói arcképek, fejlődéstörténetek, vagy egy-egy komplex jelenséget elemeznek (Az expresszionista líra vonzásában, A szociográfiától a lírai történetírásig, Drámairodalom stb.).

Jegyzetünkben természetesen nem vál