Irodalmi Szemle, 1977

1977/3 - NOTESZ - Varga Imre: Az öntudatos költő és ezermester

1849-ből való a Betyárdalok, a Rózsa Sándor, a Válság idején és a Haj ne hátra, haj előre! A felsorolt versek egy része megjelent a Szabadság zengő hárfája című könyvecskében is. Ha ezek a lírai versek számra keveset is mutatnak, jelentésüket és jelentőségüket nézve semmi okunk arra, hogy Aranyt forradalmi hév dolgában Kossuth és Petőfi mögé állítsuk. S nemcsak szóval lelkesedett: nemzetőrnek áll egy időre. A szabadságharc letörése után is védi eszményeit: Világszabadságról, békéről ír. A költő nem alkuszik. Miközben a tanügyi főhatóságokhoz küldött hivatalos levelében tisztázza magát a király-ellenesség gyanúja alól, versben így ír:

Kár, hogy az egész verset nincs helyem idézni. De talán ennyi sorból is látjuk a költő vívódásait, indulatainak hullámzását, amely világosabbá válik a szomszédos költeményeket nézve; a címével is beszélő Letészem a lantot és a Brueghel-i derűjű Laci- konyhát. Remény és reménytelenség. A Nagyidai cigányokat is ez a mcghasonlott szív diktálja; a tehetség torz alakok festésében éli ki magát.

Azt a meghatározást mindenki ismeri, hogy Petőfi sajátosan lírai alkat, Arany pedig epikus költő. Rossz, hogy ez a definíció csak az epikusra irányítja a figyelmet; sokan azért nem látják erdőtől a fát. A tökéletes egészben a részek szépségét. A mesében a mesélő személyét. Holott ez legalább olyan fontos, mint maga a mese vagy történet. Megismerjük Arany tudatosságát s nem látjuk öntudatosságát A tudatos költő megírja a versét, az öntudatos ezen túl minden szaváról számot tud adni. Teszi, ha szükségét látja. Arany ebben is Csokonai-követő. Kettejük (vagy Berzsenyivel együtt: hármójuk) verstani írásai nem tudóst, hanem öntudatos költőt rajzolnak elénk. Madách drámáját például azzal az öntudattal javítgatta, csiszolgatta, mint magánleveleit vagy verseit. A Tragédia javításai közül iktatok ide néhányat.

A MÁSODIK SZlNBÜL:

„Verő nap(!) — verőfényt mondanak, verőnapot nem.

„Mindkettőt más-más látkör vesz körül.” — Határozottan hibás a szintaxis. Veszi kell, okvetlen. Talán így: Mindkettőt más-más láthatár övedzi.

A HARMADIK SZÍNBŐL:

„Rokonabbat mint a rideg öreg volt.” Rossz vers, rossz hang[zás). Arany javaslata:

„Ki nyájasabb lesz mint a zord öreg.”

Nagy gondolat! képzelni is dicső fenséges eszme!

Az embernem, mint egycsalád, szeretettől övezve, testvériségben, mint talán Kain előtt élhetett.

.. . lenne földön józan ész az egy közös hatalom, törvény, igazság .. .'akitől jő büntetés, jutalom.

Hogy vér a vért ne ontaná hiú bálványi végett, bosszulni sértett ál jogot, vagy nemzet-büszkeséget;

hogy jajra fajt ne költene az ápolt népgyűlölség s nemzet ne kísérné tapssal más nemzet sírbadőltét