Irodalmi Szemle, 1977

1977/3 - NOTESZ - Varga Imre: Az öntudatos költő és ezermester

poéták kezén. Az ő romantizmusát nem ezek a művei táplálják, hanem Vörösmarty versei és a francia romantikusok. A nagyszalontai s a későbbi debreceni diák szerencsére előbb a régi irodalmat olvashatja. Már iskoláskora előtt ismeri a Bibliát, a Zsoltárok könyvét, a Credo-ból tanul latinul. Édesapja tanítgatja, a betűvetést is tőle tanulja — földre terített hamuban, ujjával írva az ábécét. A debreceni főiskolán már Csokonai költészetével is megismerkedik és görög stúdiumokat folytat. Az indítás tehát szerencsés. Arany érzi a népi-nemesi kettősséget. Ősei I. Rákóczi Györgytől nemeslevelet kapnak, János már egy elszegényedett családba születik bele; Mária Terézia rendeletei nyomán a kutyabőr érvénytelenné vált. Arany szellemi életét nézve, nemességet (világiasságot] a klasszikus stúdiumok adnak gondolkodásának (a latin, görög, majd a nyugati nyelvek: német, francia és angol), népiséget pedig a szalontai népköltészet, hiedelemvilág, a népnyelvvel való foglalatosság. Olvassuk el Madách drámájához fűzött megjegyzéseit vagy a fordítói margójegyzeteket! Idézésükre is sort kerítek majd.

Ennyi általánosság után újra elindulhatunk — a címtől. Az írásom homlokán álló ezermestertől. Az ezermester szót nem a szó megszokott jelentésében használom. Arany a szellem ezermestere. A fúró-faragó, barkácsolgatő embernek a keze járása ismerszik meg mindegyik munkáján, a költő munkáin pedig az esze járása. Életrajzából tudjuk, hogy a debreceni kollégiumban festőnek és szobrásznak készült, végül mégis vándorszínésznek állt. Igaz, csak rövid időre. Tanulmányai közben tanítóskodott is. Zenélni már akkoriban próbálgatott. Aztán idős korában újra előveszi kedves gitárját, istnert dallamokat próbálgat rajta, majd a verseihez játszik zenét. Nyelvi tanulmányait ezermester módjára kamatoztatta. Latinból, németből fordít, később göröből, franciából, angolból is. A nyelvtani szabályokat hexameterben fújja. Shakespeare-t németül olvasgatja először. Szabad idejében szójátékokat gyárt, képrejtvényeket szerkeszt. Verses- könyvének elején a fiatalon írt sírversek, névnapi köszöntők, rímmel és szóval játszó tréfás rigmusok állnak. Csaknem negyven évvel később az akadémiai meghívók hátlapjára, kávéházi számlákra jegyzi ötleteit, versikéit; önmaga éunapjára verset rötönöz öreges derűvel. Az ekkor ültetett mag gyümölcseivel már Kosztolányi, Szilágyi Domokos és Tandori Dezső táplálkozik.

Hatvanöt éves korából való ez a verse:

Ha napfényes vízkereszt megcsordítja az ereszt, akkor évben jól ereszt a kalász és a gerezd.

Öregektől tudom ezt, higyjük el, probatum est.

Kelt: hoc anno, Buda-Peszt.

1882.

A latinos és népi pontos arányban ötvözve, hamonikusan, mint époszaiban, esszé- verseiben, fordításaiban és leveleiben.

Aranyt — Szerb Antal írja — „intelligenciája kötötte össze Európával, nem politikai hit, mint Petőfit”. Tovább mondom. A magyarsággal is intelligenciája kötötte össze, s ez a műveltség mindig politika is volt. Komikus eposza, az Elveszett alkotmány talán kevésbé politikus, mint a hasonló szándékú A helység kalapácsa? Vagy pedig hasonlítsuk össze az ő Bolond Istókját Petőfiével. A János vitézt a Toldival.

Aranynál ingerlékenyebb Petőfi, a felindulás perceiben is tud írni, barátja pedig kivárta, míg hűlni kezd az élmény és az indulat. „Az 1848—49 viharos évek izgatottsága alatt keveset dolgoztam, mert nekem ehhez nyugalom kell,” — írja egy levélben. Emlékezzünk hát vissza az 1848—49-es évek lírai verseire. Ekkor teremtette Eldorádót, az iszonyúan boldog országot, ahol „száj kell hozzá, hogyha raknak füst-alapot légváraknak; szájjal áldoz a közjóra az országnak dús lakója; hát a hazát oh! azt pedig majd megeszik, úgy szeretik — mégse tettel, szájjal védik, pipálgatva örökkétig.” Soroljuk tovább a címeket: Nemzetőrdal, Az alföld népéhez, Egy életünk, egy halálunk, aztán a Lóra, magyar lóra! kezdetű dal, a Mit csinálunk című („...megmártjuk kaszánkat ellenség vérében.”) Majd az ironikus János pap országa, Az örökség (magyarságvers), a hosszú Alom-való, majd az Erdély. Ezek csupán az 1848-as harci dalok. Már