Irodalmi Szemle, 1977
1977/1 - Gál Sándor: Családi krónika (elbeszélés)
delű könyvet vett elő, s letette elém az asztalra. — Az apámé volt — mondta —, tudom, hogy a Biblia, s hogy igen régi lehet. A végén, néhány oldalon különböző feljegyzések vannak, nevek, évek, de minden magyarul. Itt van, nézd meg. A nagy könyv valóban a Biblia volt, fekete selyemkötésben, de a selyem már felhasadt a könyv gerincén, s a szakadás alatt kilátszott a papírburkolat. Ahogy felnyitottam a fedelét, alig olvasható, kifakult mondatha akadt bele a tekintetem: „E Szent Könyvet vettem 1885-ben Szabó József." A következő oldal hiányzott. Vagy kitépték, vagy véletlenül szakadt ki az idők során. Az Ö- és az Ojtestamentumot kihagyva a Szent Könyv végére lapoztam. Nyolc, nyomdailag szépen díszített lapot találtam. Az első oldalon ez állt: CSALÁDI KRÓNIKA Csend volt, amikor olvasni kezdtem a krónika lapjait, még a gyerekek is hallgattak, mert ismerték nagyapjuk könyvét, amelyet olyan titokzatos nyelven írtak, hogy egyetlen sorát sem értették. A nyolc oldalon eléggé rendszertelenül, különböző kezek által s különböző időkben írt nevek, adatok és feljegyzések voltak. Több esetben ismétlődéseket is találtam. Mindazt, amit ez a nyolc oldal tartalmazott, lejegyeztem magamnak, s megpróbáltam felderíteni, ki, hol, merre élt vagy él. Fél év múlva, április közepén már minden együtt volt a jegyzetfüzetemben, ami felderíthető volt a krónika bejegyzései alapján. Ekkor újra felkerestem István Szűcsöt, hogy elmondjam neki mindazt, amit sikerült a krónika nyomán meglelnem. Még azt szeretném megjegyezni, hogy a Családi Krónika szövegét mindig teljes egészében, a hiteles bejegyzések szerint közlöm, vagyis az íráshibákkal együtt, a jelmondatokat, idézeteket pedig a korabeli helyesírás szerint. Április van, fél éve anak, hogy magammal vittem az itt lemásolt neveket, adatokat, s most újra itt vagyok István Szűcséknél. Előttem van újra a szakadt fedelű szent könyv, végén a Családi Krónikával. S most mellé teszem a jegyzetfüzetemet is, amelyben a fél év alatt összegyűjtött adatok állnak egymás alatt, várván valamiféle megváltásra. ELSŰ LAP CSALÁDI KRÓNIKA „Válaszszatok magatoknak ma, a kit tiszteltek ... En pedig és az én házam tiszteljük az Urat" Józs. 24,15. Az atya neve, szülőhelye és születésének napja. István türelmetlen. Egyszerre szeretne mindent tudni, hallani. — Nos, ki vele, mit tudsz?! — Légy türelemmel — csendesítem. — Az első oldal bejegyzéseiből az derül ki, hogy ez a Biblia anyai ágon került a családod birotkába. Nézd csak, ez volt a déd- nagyapád. A bejegyzés: Szabó József születet(tj 1856 Jan, 4 Meghalt 1923 deczember 11-én — Szabó ... Szabó ... — ismételgeti a nevet, megforgatja, aztán oda teszi az ujját a Családi Krónikában dédapja nevére — Te, mit jelent, az, hogy Szabó? — KrejCí — mondom. — Mit tudtál meg róla? — Nem sokat. Az emberek, különösen, a szegényebbek, amilyen a dédnagyapád volt, meg az enyém is, nem hagynak maguk után sok jelet az utódaik számára. B-ben, nem messze Párkánytól, a temetőben még oda állhatsz a sírköve elé. Egyszerű vörös márványból faragták. Rajta ez a szöveg olvasható: „Itt nyugszik az Úrban Szabó József 1856—1923. Béke poraira.” — mutatom a jegyzetfüzetembe felírt szöveget. — Ugyanaz, mint az apámék sírkövén! — Ugyanaz. István erősen gondolkodik, majd feláll és körbejárja az asztalt, amelyen a Szent Könyv fekszik. — Ugyanaz a szöveg! Miért ugyanaz? Meg tudnád nekem mondani, hogy miért?! — Pontosan aligha. Csupán az elképzeléseimet mondhatom el róla. Ügy hiszem, hogy két oka van az azonos szövegnek. Az egyik, a hagyomány és a szokás, a másik pedig a református vallás puritánságában gyökerezhet. Ha egyszer látnál egy magyar református temetőt, csupa ilyen feliratot találnál. Vannak ugyan eltérések, itt-ott egy-egy bibliai idézettel megtoldják, de mást alig találni. Egy halomr egy fejfa, vagy sírkő, név, évszám — ez minden. — Mit csinált ez az én dédnagyapám? — Szegény ember volt. B-ben a Kisso- ron volt egy nádas háza, egy darab szőleje a Hegyen ... Mestersége szerint takács volt. — Takács? — Az. Vásznat szőtt; lepedőket, törülközőkendőket, s más egyéb vászonholmit. Az ő idejében még nagy keletje volt a vászonnak. Nyaranta a férfinép vászonga- tyában járt, abban is arattak. De leginkább csak télén szőtt. Az egyik rokonod sze
