Irodalmi Szemle, 1977
1977/3 - ELSŐ KÖZLÉSEM - Cselényi László: Legenda az ifjúság vizéről avagy A kutya ugat, a karaván halad
juhokra éhes ordasok — az a húsz mind az én tulajdonom, a társaim, erre a furcsa tájra mikor sodort és ki sodort? ... írtam volt 1958 márciusában, húszéves koromban (mert akkortájt nagyon benne voltam a számvető-versek írásában, szinte minden versem egy-egy Számadás volt), de ahogy akkor nem értettem, hogyan s mikor tettem meg azt az éppen elröppent húsz esztendőt, ma ugyanúgy nem értem, vagy még kevésbé értem, hogy mikor futott el ez a második két évtized. Tény, hogy elfutott. Itt az ideje számot adni róla. Itt az ideje, hogy harmincnyolc- harminckilenc éves fejjel visszapillants a megtett útra s körültekints a tájon, amelyre értél. Mögötted húsz verstermő esztendő, előtted is legfeljebb ha ennyi. Ez volna hát mindössze az a híres Élet? Ennyi volna csupán? II Zúg az ércsörényű Kerepesi-erdő Vércse-álmu tölgyek dohognak az égre Leng a táj a tisztás zöld gyepén merengő Szarvas áll: az őszben peng a szívverése Síró nyírfa álma: csipkebokor ázik jegenyefa árnya néha fölkomorlik Borzas cserfa-ágon két kis mókus játszik Aranyos szekfü a szélben földre omlik lm a régi erdő cserfa-ifjúságom Csipkebokor-méze jegenyefa-járma Kincshullató ősz van most a híres tájon Esőben az őzek mókusok világa Hol van a selyemrét álmodik az erdő Mézről piroscsizmás nyárról ifjúságról Nap-tüzü tavaszról fák körül kerengő Madárdalról kényes ibolyavirágról Álmodik az erdő dühönghetsz csikorgó Kikericses évszak elmúlik a tél is S jön a lágyan bomló meggyvirágot bontó Ordasokkal végző átkozódhatsz mégis III „A Tornaijából kivált Kövi határjárása 1245-ben a vele szomszédos Gömörpanyit területét név nélkül, királyi földként említi. 1247-ben pedig, már névvel jelölve, mint lakatlan területet adományozza a király Ákos Detre szolgáinak. A legkorábbi adatot az Ákosok familiárisaira az említett 1247-es oklevélben találjuk: IV. Béla Ákos Detre comes Chulen (Cselén) nevű, és más, név szerint meg nem nevezett famulusainak uruk, Detre érdemeiért és kérésére, Gömörpanyitot adományozza. Valóban mind Chulen, mind a többi famulusok leszármazottjai, amint az idézett oklevélből kiderül, egy század múlva is bírják a helyet. Maga Chulen hatalmas család őse lett és később egy oklevél egyenesen az Ákos-nemből származtatja” (Ila Bálint: Gömör megye I. — A megye története 1773-ig.) A falum völgyben fekszik. Keskeny, hosszúra-nyúlt völgy a Sajó völgye, ez a szakasza Pelsőcnél tágul egyet, addig még az itteninél is szűkebb, olyan, mint egy koldus botja, ahogy Petőfi mondja, éppen erről a Pelsőctől Rozsnyóig húzódó szakaszáról. A falunk alatt, Tornaija táján aztán még egy újabbat tágul, hogy tizenöt kilométerrel
