Irodalmi Szemle, 1977
1977/3 - ELSŐ KÖZLÉSEM - Cselényi László: Legenda az ifjúság vizéről avagy A kutya ugat, a karaván halad
CSELÉNYI LÁSZLÓ Legenda az • f# / / • r ff I ifjúság vizéről avagy A kutya ugat, a karaván halad Tavaly kezdődött. Az érettségi találkozóval. A húszéves találkozóval. Valaha, nem is olyan régen, totyakos bácsikák, rozoga nénikék gyülekezetének gondoltuk a húszesztendős érettségi találkozókat, ma meg már mi Is arra készülünk. Hogyan történt? Aztán az apám halála. Egy héttel a találkozó előtt. Húsz éve annak is, hogy először elsirattuk. Érettségire készültem éppen, ő meg haldoklott. Féltüdővel, félvesével fogott ki a halálon s hosszabbította meg az életét ezzel a húsz esztendővel. S most hát végleg elment. Egy héttel az érettségi találkozónk előtt. A harmadik jelzés egy javaslattal érkezett. Adjam le a válogatott verseimet. Húsz éve annak is, hogy az első versem megjelent, húsz év terméséből ki lehet hozni egy tisztességes válogatást. Így hát jelzés jött elegendő, semmi kibúvó a számvetés elől. Húsz év. Állok e nagy tavasz közepén. Honnan jöttem, mikor kerültem én ide, hogy lett az én hazám ez a magaslat, ez a föld? S mi itt lapúl mögöttem támadni kész vadfalkaként — viharzik a karám — hogy lett így — szinte éjre-nap — micsoda szörnyű gárda:
