Irodalmi Szemle, 1977
1977/3 - MŰHELY - Kövesdi Károly: Szarvas (vers) - Csáky Károly: Rémület, Modern teremtés (versek)
sltására s ezzel a közös munkára, az együtt dolgozásra. A minőségi munka megbecsülésére. Meg kell tanulnunk élni az irodalom lehetőségeivel. A szó lehetőségeivel. Az alkotás lehetőségeivel. A gondolkodáséval. Merészséget, újítást sugallunk s minőségi munkát. Fiatalnak lenni nem pusztán biológiai meghatározottság, hanem állapot is. Ennek az állapotnak védelme és segítsége a célunk. A műhely megépítése, de nem a mesterembereknek, hanem az alkotóknak, íme a szándék, kövesse tett! A szerk. KÖVESDI KÁROLY Szarvas Azt hitte, rétre indul. Végtelen, kisharangos fűbe a ropogó gallyak közül. Szelet, vizet harapni félhomály helyett. Különös, izgató illatok remegtették orrlikát. Ne félj fiú — szólt utána a testmeleg vacok. Riadtan visszanézett — úgy maradt szobornak. CSÁKY KÁROLY Rémület még messze az ősz de már riadtan keringnek felettünk a madarak nyelvük fekete csőrük közé szorult nem tudnak dalolni — hullik a tollúk meztelen testek zuhannak a földre kétségbeesve keressük szárnyainkat Modern teremtés Előjáték íme, álmotok beteljesült: törvényesen egybekeltetek. Fészket raktatok, mint az erdei madarak — vagytok most kalitkába zárt, szelíd papagájok. Kezetekben konfortfészketek kulcsa; nem kell félnetek, hogy valaki megzavarja nászéjszakátokat.
