Irodalmi Szemle, 1977
1977/3 - LÁTÓHATÁR - Válek, Miroslav: A szó (részlet egy poémából)
Ne lehessen páva. Játszd a hazugságot észrevétlenül. •'*4 j/í& És aztán a mélybe merülj: ott lapul az anonim. Velfr, ím, mint egerekkel, földünk benépesítheted. Ülj le és jegyezd fel! Hej, anonim ábécédé jelek, isszuk anonim mérgedet. .rtülnMlöl b£iríjt;\;- iomui sodíHi/'i A % > ii 'ígJsllv n e3 Az anonim mimika. Valamit jelez tartózkodó gesztusa — és elég. Mint vers végén a rím. Az anonim magányos. Szomorú az anonim. Az anonim a nemes lélek törpe púposa. Az anonim a kalácsban a keserű mandula — nyelvvel alig érzed. Ö, cifra dísz, anonim, arany viťág-éked az irigység fülein! .eJ JÉJflri B Nem írt meg mindent még. Mindent neifi mondott el! Házadból ki se lépj: az anonim elnyel. ;!/.•. ■ ■ .ftlklloJü IStö u n ®, ai ifiéi / Byllayg Bfüíq BiJ ,lBfirtô)Ŕ8 b .vxojOsrmsí? Anonimok istene, mindig légy velem. Ifjöbl Élwrf iio.viilH i : ’ ;; . i ■ Hűen. I .! • i> }< Névtelen. Hiszen végül az, amit a halál,még tűr s tűr a, végzet; csak rémgyártásra képlet. Példaképp: „Mondják, keddtől kitör az éhség.“ „A világ szeméből ránk mered újra valami gyilkosság és mondják, megöl téged!
