Irodalmi Szemle, 1977
1977/3 - LÁTÓHATÁR - Válek, Miroslav: A szó (részlet egy poémából)
A kommunista például minden sémát félretesz. Lám, a testtap titka ez: Kellemetlen, aki él és a halott végzetes. Hagyjátok őket, pusztítsák magukat. Bőgjenek borjúként jelszavakat s vigyék vásárra ép eszük. A rumhoz rumot szabad tölteniük, nyeljen a méreg mérget! És a világ? Éghet. Hisszük a világot! Sátán, távozz! Túlontúl agyafúrt még az a masina. Kis flintánkat addig rejtse a gabona, és hangoljuk föl az édes mandolint. Viseljék mások az ostoba kínt: a magán-éden rabjai. Vedd csak, szét kell osztani: ólom-olajbogyót kíván a halál is. • De csak csínján. Ebben kapzsi légy! Hagyd ezt utoljára. A fém legyen a vég. Szeretkezz a sátánnal, ha pisla gyertya ég: szüljön hazugságot. Bejárja a világot? Hiszen sánta, kurta lábú! Hol kerested nyomait? És kiben? Patáival kopog a melleden. Hazugság? Leckéd fölött ülsz mint kisdiák és sírsz a veszteségen. A szent hazugság van érvényben. © Válaszd hát a hazugságot! Kellő időben emeld a kellő szájhoz; de dörgölőzzék az igazságba.
