Irodalmi Szemle, 1977

1977/3 - Duba Gyula: A búcsú (regényrészlet)

Gusztáv kidoboltatta a kisbíróval, hogy előadásait a törvényes hatóságok beleegyezésével rendezi, s programján banditák és indiánok háborúja és különféle csatajelenetek szerepelnek falon mozgó képek formájában. Belépőként természetbeni értékeket — tojást, szalonnát, zsírt — is elfogad. Egyik előadására már Péter is emlékezett, apja nyakában ülve nézte végig Rettenetes Bili háborúját az indiánokkal, és az élmény hosszú életűnek bizonyult. A Singer kocsmában fal mellé rakták az asztalokat és a padokat, de senki sem ült rajtuk vagy mellettük, mert nem látott volna semmit az indiánháborúból; gyerekek álltak körben a deszkapadokon. A férfiak és az asszonyok a terem közepén állva nézték végig az előadást, melynek keretében Gusztáv gépe csodákat varázsolt a falon függő vászonlepedőre. Egyik kamasz fia a dinamó karját tekerte, hogy áramot termeljen a gépnek, a másik a filmtekercset forgatta, hogy mozogjon a kép. öreg Gusztáv feladata sem volt kevésbé jelentékeny: halkan harmo- nikázott egy sípoló húzós harmonikán, és szenvtelen hangon magyarázta a lepedőn pergő eseményeket. Az idegesen ugráló képeken Rettenetes Bili, a cowboy verekedett, és egy hatalmas bunkóval mindenkit leütött: először egy sereg indiánt, aztán egy tekintélyes csapat állig felfegyverzett banditát, majd a verekedés lázában a seriffet és segédeit, s végül nem bírt ellenállni a csábításnak, és saját magát is leütötte. Péternek még ma is a fülében cseng öreg Gusztáv hangja: „Rettenetes Bili már nem bírja fékezni iszonyatos és nemes haragját, sőt megvetését, a harc heve kegyetlenné tette őt, éppen most üti le a seriffet, akinek két segéde már a földön hever... s végül Bili saját magát is leüti.” Technikailag az előadás közelről sem volt tökéletes, mert ha a dinamót hajtó fiatal Gusztáv lustálkodott, legyengült az áram erőssége és elsötétült a kép, ilyenkor öreg Gusztáv csendesen rászólt a fiára: „Tekerd meg, Oszkár, mert kupán váglak, mint Bili a seriffet!" Ha pedig a másik fiatal Gusztáv henyélt, lelassult a kép, a banditák lovai éppen csak másztak, mint a ganajtúró bogarak, és Rettenetes Bili bunkója alig emelkedett, a hatalmas cowboy pedig fáradtan lebegni látszott, és rokkant golfozónak tűnt fel, akinek derekába nyilallt a fájdalom.

A híres előadást Bakai Jóska is az apja vállán ülve nézte végig, és nyugtalan terme szete már akkor megmutatkozott, mert amig a közönség zúgó morajjal és álmélkodve számlálta Bili ütéseinek eredményét, az elölgombolós nadrágot hordó Józsika vékony de vérszomjas hangon biztatta a marcona cowboyt: „Üsd őket, Bili, üsd, ahol érea, a rosszakat!” öreg Gusztáv is ekkor mondta szállóigévé vált mondását a filmtekercse* forgató fiának, amikor a filmkockák már alig mozogtak, és a verekedés halálosan fáradt őrültek erőtlen tapogatózásának tűnt fel, hogy „forgasd, Rudi, mert megái; a tudomány!” Azóta a faluban, ha valahol fokozni kellett a tempót, azt mondták ar emberek: Forgasd, Rudi, mert megáll a tudomány!

Egyik télen öreg Gusztáv erőművészt hozott magával telelni, és előadásokat rendezett; egy hatalmas, bajuszos izomembert hozott, aki c'.yan lassan járt az utcán, mintha attól félne, hogy beszakad alatta a föld. Idősebb, kopasz férfi volt, és utólag derült ki róla, hogy rendkívülien kifejlett aranyere akadályozta a járásban; azért lépegetett úgy, mintha tojások között menetelne. A Singer-féle kocsmában az izomember előszöl különféle láncokat tépett szét, és patkóvasat hajlítgatott közönsége előtt, öreg Gusztáv pedig harmonikázott a mutatványhoz, és begyűjtötte a pénzt. Az előadás végén a bevétel összegének megfelelően egy vagy két féldeci törkölypálinkát fizetett az erőmű- vésznek, akinek komor hallgatagsága erre feloldódott, beszédes lett, és az emberek közé vegyülve világkörüli utazásaival és szabadfogású birkózásban szerzett győzelmeivel szórakoztatta őket. Amikor a lánctépésnek és patkóvashajlításnak már nem voli elég vonzóereje, jöttek a legényekké cseperedett Gusztáv fiúk, és felváltva mészkövei törtek az erőművész szőrös mellkasán. A mutatványhoz a falusi kovácsmester ötkilób kalapácsát kérték kölcsön, de ez a látványosság — amikor az erőművész zihálva süllyedő és emelkedő mellkasán szétporlott a mészkő — később szerencsétlenséget okozott, mert az izomember elkapatta magát, oktalanul hencegni kezdett, és fogadásból megengedte, hogy a legények közül valaki követ törjön a mellén. Varró Béni volt akkor a legerősebb legény a faluban, ő vette a kezébe az ötkilós kalapácsot, és második csapásával az izomember három bordáját eltörte, kórházba kellett őt szállítani. „Megöltél, te vadparaszt — bődült fel fájdalmában az erőművész —, meggyilkoltál, te tinó!” Varró Béni pedig csak állt felette, lógott a kezében a nagy, kétkezi kalapács, és a vállát vonogatta. Másnap öreg Gusztáv sokat káromkodott, és esküdő-