Irodalmi Szemle, 1977

1977/3 - Duba Gyula: A búcsú (regényrészlet)

zött, hogy Jtia tudta voln^,., hogy az erpművész ilyen nyámnyila alak, szóba ,sem áll vele, ;é^, semmi péjizért nem hozza be a .faluba. Egyszerre komoly gondjai r.tattek, mert nepi/volt programja, amiből .meg^ijen, annál pedig büszkébb, volt, semhogy,,ag,-emberek jóindulatára bízza magát, ^ztán — ki, tudná hoiipan? — napok alatt, beszerzett • ,egy .„^emfényv.esztíH’V #1^;,bűvészmiitaty-feiyokkaí szórakoztatta az embereidet .^agjnger- kocsruálnm: a, Vanjó.Béni.^sebébpl j-, taláii az erőművészt bosszulta meg.!.-,— hét eie- yepi egeret szedett elő, amivel ajinyira megdöbbentette a .falu , legerősebb .legényét, , hogy ettől fogva .állandóan # zsebében tartotta az ökl.eit. , , Uh.

Öreg Gusztáv hát újra itt volt, s bár nyúzott lovakkal és egyetlen körhintával -érkeztek, jelenlétük így is felidézte a régi búcsúk emlékét Vasárnap reggel aztán bebizonyosodott, hogy az emberi élet — frontok és életveszedelmek ellenére is. *— .visszatér régi szokásaihoz. Amikor erre lehetősége nyílott, a környék sem feledkezett meg ia! füzfesnyaki búcsúról j, megjelentek a házaknál a kéregető, bátyus cigányasszonyok. iVáratlanul jöttek, és megtöltötték jajveszékeléssel a falut: „Istenem, de sokat szenvedtünk, iá, háborúban, üldöztek bennünket és elvittek, sokan vissza sem térnek már soha f8Ba6Iflnk”UiA'- cigánybk- a. Garani túlsó partján laktak; pütriftb&t, vályogviskókból «gész (íálútéázt építettek, kisebb gettót, ahol a magük akarata1 szerint éltek; nenr dolgoztak, a'férfiak zenészek voltak, az asszonyok pedig kéregettek. Nem oláhcigányok ők, hanem

■ muzsikusok, tehát civilizáltabbak amazoknál. Asszonyaik rendszeresen járták ai környék falvait, minden parasztháznak megvoltak az ismerős cigányasszony^i, akik úgy jöttek hetente egyszer vagy többször is, mintha a rokonaikhoz jönnének, beszélgettek, híreket'hoztak, és amikor abháziak csak hallgattak, alázatos hangon1 megszólaltak: '/jAdjának már valamit, az Isten áldja meg!” Ha gyakran jöttek, azzal fogadták őket: i,Már megint jössz; Lina vagy Gizi, nemrég >voltál és újra itt vagy? .yjaí'.*!^ mondta 'Lina —, hát a gyerekek, mit adjak nekik enni, hiszen semmim sincs.” . ;,iurrj,íi

1 Sietve es' korán jöttek a tiigánya^ydnyók alítiark1 až' évben,5 'ä fálťibá1 vóíť'^ž "éléő útjuk, kilenc óra tájárt már kopogtattak aír ajtókon, s erőt, egészséget' és' vígéágot kívántak’ mindenkinek. Az alvégen a hegedűszó később hangzott elv elsőitek! a vén

■ Mard jött meg egyedül. Nagyon keservesen és hamisan muzsikált, ilyen-játékra mondják, hogy cincogtatjö a hegedűjét^-Valamikor kontsás volt az £reg, de kivéntiltt a imes- terségből, senki sém veszi már be a bandájábai Vince és a kontrása érkezett utána,

' ők már jöbban muzsikáltok, mert Vince1 jó, prímás volt valamikor, de mai kezdett, s a társai elhagyták, egyedül maradt egy hasonlóan elhagyatott kontíással^,Végül a Prutyi-banda is befutott, hat megtermett cigányzenész, egy teljes zenekar,.-■ Még a nagybőgős sem maradt otthon, botladozva futott a többiek után, és Cipelte* böhöm hangszerét, csak a cimbalom hiányzott: Márton már,a felvégen; nyekergette hangszerét, Vincéék a falu közepén, Priityiéji pedig ,az alvégen járták az ismerős udvarokat,. ,pélre hangos lett játékuktól a fatu. Többnyire bort kaptak a házaknál, bár élelmet vagy ,!í>énzt is elfogadtak volna, mert éheitek kegjyetlentji^.de a parasztok kenyéfen kíyül alig,,tudtak adni .ya.lajnit. KrijmpUt, kaptak, még. a tarispj.yájukba meg.gyümalcsöfí .alrr^t,

,íiip.ttés aszalt szilvát. A cigányasszonypkis panaszkodtak, a szegénységre: 'se. sjzaipjjria, se zsír, se liszt, mi lesz velünk a télen, éhen halunk...

Török Jani ebéd után indult a zenészekért a Garam túlsó partjára. A my.iatsá&ren- ídező legények a komiszár közbenjárására engedélyt kaptak, hogy táncmulatságot-£en- idezzenek és a bandzsa Vili bandáját fogadták fel ezer koronáért a búcsúban, játszani, akár reggelig is, ha kell. Jani úgy felpántlikázta a lovait, mintha lakodalomba menne és egy óra tájban elindult szekéren, fürge lábú táltosaival, a cigányokért, högy idejében megérkezzen ..velük. Meg is érkeztek időben, még. jóval, sötétedéi eiőtt, ■de. a félholt zenészeket úgy kellett leszedni a szekérről, mert a sátánfajta kopsisa egész úton vágtában jött velük a tankok rongálta hadiutakon, és a rohShQ. .vasalt kerekű lőcsösszekér halálra rázta, a levegőbe dobálta és egymásra döntötte a, muzsikusokat. Egész úton egy gomolyagban kavarogtak a zenészek, a cimbalom és a nagybőgő meg a hegedűk, jó, hogy a lelkűk ki nem szakadt. — Rosszabb, mint a,nímptek,— állította a bandzsa Vili a, legényről —-teljesen, tönkre akart tennyi bennünket „ha nem fogjuk a cimbalmot, hát kiröpű a szekérbű. —- A nagybőgős is nagyon panaszkodott, ihog,y:,;egy kanyarban, a bőgő alá került s az betemette őt, összenyomorgatta, majd’ megöiter maga sem tudja, .hogyan szabadult ki, alóla. A zenészek sápadtan támolypg- itök, és panaszkodva tapogatták magukat. Török Jani sátáni nevetéssel biztosította őket,