Irodalmi Szemle, 1977

1977/3 - Grendel Lajos: Samuka (novella)

— Nem ejtettek a fejemre, tudod? A f ' ! \J . A ö |

— Legalább azt mondd meg, hogy hol aludtál?*

— Próbáld meg utánam csinálni — mondta Samuka. ----------------------------------S ez most már így ment az év végéig. A lányt Máriának hívták. A siombafi,

és vasárnapi kimenőkre együtt mentek a városba, Samuka azonban sé előttem,\ se mások előtt nem emlegette a lányt, Vincéák előtt duplán nem. Samuka ezentúl akár fejre állhatott, a két negyedikes annyira semmibe vette. Elnéztek fölöttünk, ha elmentek valahová, lelakatolták a szekrényüket, ez volt az egyetlen olyan cselekedetük, amellyel kifejezésre juttatták a bizalmatlanságukat irántunk. Samuka egyszer találkozott velük a városban, Vince és Ernő összeröhögtek, aztán átmentek az utca másik oldalára. Május utolsó csütörtökén leérettségiztek, pénteken összecsomagoltak, és örökre eltűntek az életünkből. Még éftften az utolsó órában sem volt egyetlen szavuk hozzánk.