Irodalmi Szemle, 1977
1977/2 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Borsai M. Péter: Beszélgetés dr. Krivosík Istvánnal, a Magyar Területi Színház igazgatójával
® A bemutatókat követő beszélgetések, viták során gyakran fölmerül a kérdés: vajon a MATESZ kielégíti-e művészeinek színészi ambícióit? Milyennek látja a színészgárda művészi érettségét, a törvényszerű „őrségváltás” és a színészképzés problémáit? — A dramaturgiai tervek összeállításánál, egyéb fontos szempontok mellett, a színészi ambíciók kielégítésének természetes követelményét is figyelembe vesszük, hiszen a színpadi szereplés színészeink művészi fejlődésének természetes követelménye. Persze, megfelelő formában kell kezelnünk ezt a kérdést, nehogy elsődleges szemponttá váljék műsorpolitikánk kialakításában. Akkor jó a szereposztás, ha a színész, a szerep és a színház érdekei egyaránt találkoznak. A jó szereposztás további titka, hogy átlagon felüli művészi teljesítményre serkentse a színészt. Színházunk dramaturgiai munkájában ezért megkülönböztetett figyelmet szentelünk ennek a kérdésnek, s ezeket a problémákat is többnyire közösen, szakmai megbeszéléseken vitatjuk meg. A MATESZ-ban — divatos szóval élve — amolyan csapatmunka folyik. Ilyen szellemben szervezzük a társulaton belüli szakmai továbbképzést. E törekvéseink homlokterében színészeink művészi ízlésének csiszolása, szemléleti megalapozottságuk és mesterségbeli tudásuk gyarapítása áll. Egyértelműen le kell szögeznem, hegy szocialista művészekkel számolunk a munkánkban, akik tisztában vannak tudatos népnevelői küldetésükkel. Feltétlenül szükséges ezért, hogy a viszonylag gyér számú rádió-, tévé- és filmszereplés mellett magánúton is rendszeresen képezzék magukat. Q A Magyar Területi Színháznak 1970-ben önálló kelet-szlovákiai társulata létesült: a Thália Színpad. E tény miként változtatta meg a MATESZ munkájának jellegét és az elmúlt évek tapasztalatai alapján a Thália Színpad miképpen tudja teljesíteni az indulásnál vállalt küldetését? — Színházunk mindennapi munkájában, megszokott életében, jelentős esemény volt a kassai székhellyel megalapított Thália Színpad. A színház vezetősége abból az elgondolásból indult ki, hogy egy önálló kelet-szlovákiai részleg megalakításával csökkenteni lehetne a komáromi társulatnak olykor két-három hétre nyúló kelet-szlovákiai tájolásával járó fáradalmait, másrészt a vegyes lakosságú keleti járások színházkedvelői is rendszeresen élvezhetnének színielőadásokat. A MATESZ Thália Színpada ezt a nemes küldetést maradéktalanul teljesíti. A két társulat közötti „munkamegosztás” nagyban csökkentette az állandó tájolással járó fáradalmakat, s egyben teret adott a színészek rendszeres önművelésére, művészi munkájuk elmélyítésére is. Színházunk két társulatának sajátos követelményei szerint állítjuk össze dramaturgiai tervünket is. Célunk, hogy mindkét társulat színészei és rendezői tudásuk és tehetségük legjavát nyújtsák. Meg kell jegyeznem, hogy a MATESZ komáromi együttese és a Thália Színpad egyelőre közös igazgatású intézmény, a jövőben ellenben remény van arra, hogy a kassai csoport önálló színházzá váljék. Ilyen értelemben tettünk javaslatot az illetékes politikai és állami szerveknek. ® Ugyancsak gyakran fölvetődő kérdés, hogy a MATESZ mennyiben járult — és járul — hozzá a hazai magyar drámairodalom kibontakozásához, illetve milyennek tartja a színház kapcsolatait a szerzőkkel? — Most summázzuk negyedszázados tevékenységünknek eredményeit. Véleményem szerint ez a huszonöt év volt a felnőttéválás időszaka. Eddig összesen 170 bemutatót tartottunk, s mint említettem már: az indulás évétől mindmáig a szocialista tárgyú és tartalmú művészet színrevitelére törekedtünk. Természetesen, ez alatt azt is értjük, hogy állandó szándékunknak tekinttettük a csehszlovákiai magyar drámairodalom támogatását. Ilyen irányú törekvéseink azóta csak fokozódtak, amióta erre alkalmas, szakképzett és főképp saját művészi dolgozókkal lendelkezünk. Az elmúlt huszonöt év alatt 18 alkalommal mutattunk be színművet hazai magyar szerző tollából. Ebből két premier felújított bemutatónak tekintendő. Tudom, ez a szám bizonyos értelemben nem sok, de a MATESZ fent már részletezett kezdeti nehézségeit figyelembe véve ez is kielégítő eredménynek tekinthető. A hazai magyar szerzők sorát az idén már 80. életévébe lépő Egri Viktor nyitotta meg, akinek Pünkösdi királyság című színművét 1954 októberében mutattuk be. Egritől két betanulásban játszottuk az Ének a romok felett című drámáját is. Siposs Jenő: Csodálatos erszény című mesejátékának 1957 őszén volt az ősbemutatója, és színházunk színész-lektora — sajnos — csak tíz évvel később jelentkezett második mesejátékával. Utazás Idó-
