Irodalmi Szemle, 1977

1977/2 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Borsai M. Péter: Beszélgetés dr. Krivosík Istvánnal, a Magyar Területi Színház igazgatójával

Az öntevékeny színjátszásban tapasztalatokat szerzett, fiatal és tehetséges színészekkel indult a MATESZ. Ebben az időszakban, mondhatnám úgy is: színházunk hőskorában, mindennapi munkánk fő hangsúlyát a társulatszervezésre, a szakmai tudás elmélyítésére, a hivatásos színjátszáshoz szükséges művészi tapasztalatok rendszeres gazdagítására helyeztük. Dramaturgiánkban ez a MATESZ sajátos művészi arculatának keresésében, illetve a haladó szellemű és a szocialista drámairodalom színrevitelének törekvéseiben tükröződött. Az indulás éveiben csaknem kizárólag vendégrendezőkkel és vendégként meghívott tervezőművészekkel dolgoztunk. Színházunknak tulajdonképpen állandó dramaturgja sem volt. Ennek tudható be az a sajnálatos tény, hogy Egri Viktoron és Dávid Terézen kívül a többi hazai magyar írónkat nem tudtuk színmű? írásra serkenteni és szakmailag támogatni... Remélem, nem tűnik szerénytelenségnek a megállapítás: színházunk munkájában az utóbbi évtizedben alapvető változások tapasztalhatók e létfontosságú kérdésekben, s a MATESZ egyre inkább a hazai magyar színházművészet alkotóműhelyévé válik. Két művészeti vezetőnk, három rendezőnk, tervezőművészeink, dramaturgunk és lektorunk egytől-egyig tapasztalt és szakmailag képzett, kiforrott művészek. Összmunkájukra jó hatással van, hogy a véletlen játéka révén hazánk különböző városaiban, más-más kulturális és színházi közegben szerezték diplomáikat. Színházunk jövőjét illetően fontos körülmény, hogy színészeink fele fiatal, s közülük nyolcán a színművészeti főiskolát is elvégezték. Bíztató jelnek tartom, hogy fiatal színészjelöltjeink számára sikerült állandósítani a budapesti színész- képzés lehetőségét!

Az utóbbi néhány esztendőben a színházon belül is sokat változott a közösségi szellem, ami szintén hozzájárul munkánk eredményességének fokozásához. Többnyire közösen, szakmai megbeszéléseken vitatjuk meg a rendezői koncepciókat és a tervezőművészek javaslatait. Hasonló közösségi fórumon kristályosodnak ki műsorpolitikai és dramaturgiai elképzeléseink. Állandósítanunk sikerült a színházon belül folyó szakmai és eszmei továbbképzést és minden alkalmat megragadunk arra, hogy egy-egy „szerzői est” formájában élő kapcsolatot teremtsünk a közönséggel, főképpen a fiatalokkal. Mindez csupán egy-egy mozzanata annak a törekvésnek, hogy színházunk egyre színesebb, értékesebb, maradandóbb munkát végezzen szocialista hazánk nemzetiségi kultúrájának gazdagításában. Színházunk minden bemutatójának ezért elsősorban társadalmunk időszerű művelődéspolitikai célkitűzéseit kell támogatnia, s ennek keretében törekszünk premierről premierre sajátosat, maradandót alkotni... Gondolom, bátran kimondhatom: egy-egy törvényszerű megtorpanás és objektív hiányosság ellenére a MATESZ-t hazai magyar színművészetünk fáklyavivőjének és a csehszlovákiai magyar színházi kultúra alkotóműhelyének tartom.

# A Magyar Területi Színházat milyen kapcsolatok fűzik „szülővárosához" — Komáromhoz?

— Komáromnak gazdag történelmi, kulturális és ismert munkásmozgalmi hagyományai vannak. A felszabadulás óta eltelt években nemcsak külföldön is jól ismert hajóipara fejlődött, hanem más ipari ágazatok meghonosodása is tovább fokozta e hangulatos dél-szlovákiai város társadalmi és népgazdasági jelentőségét. A lakosság nemzetiségi összetételét tekintve — a dél-szlovákiai városok között — a legnagyobb „magyar város”, hiszen kis híján 17 ezer magyar nemzetiségű lakosa van. Ezért nem véletlen, sőt, nagyon is jó, hogy annak idején éppen Komárom lett a MATESZ székhelye. Színházunk központilag irányított intézmény, így nem vagyunk közvetlen „függőviszonyban” a városi szervekkel. Erkölcsileg, politikailag és különböző szociális kérdésekben — például lakásügyekben — készséggel támogatják színházunkat. Tevékenyen hozzájárultak ahhoz Is, hogy a járási nemzeti bizottság égisze alatt épülő új művelődési otthonban két-három év múlva a MATESZ is méltó otthont kap. A város lakosságának több mint tíz százaléka rendszeresen látogatja előadásainkat, ami országos viszonylatban is megfelelő arány. Kissé elszomorító tény viszont, hogy a komáromi értelmiségnek egy tekintélyes rétege nem látogatja előadásainkat és gyakran a bérlettulajdonosok sem érzik kötelességüknek, hogy megtekintsék új darabjaink első bemutatóit. Ezzel magyarázható, hogy sok esetben egy-egy premierre nem lehet jegyet kapni, este azonban — sajnos — félig üres nézőtér előtt játszunk... Szervezésileg sok még ezen a teren a tennivalónk, de annak is örülnénk, ha a komáromiak az eddiginél is nagyobb patriotizmussal kezelnék színházunk ügyét.