Irodalmi Szemle, 1977

1977/2 - ELSŐ KÖZLÉSEM - Dávid Teréz: Az első közléseim

IEIL,g3(0)

DÁVID TERÉZ

Az első közléseim

Első közléseim? De hiszen nekem mindegyik közlésem — a maga idejében — első volt. Mindegyik esetben és minden leírt sornál átéltem, s átélem ma is azt a lámpalázas izgalmat, amit az első „alkotáskor” éreztem. Kétséget, reményt, elfogódottságot érzek, vajon mit szól majd hozzá a szerkesztő, lektor, dramaturg, rendező, miként fogadja, elfogadja-e egyáltalán, akinek közlésre, előadásra benyújtom (bújt légyen ki csak tegnap az irodalmi tojásból). Legjobban mégis mindenkoron a szedőgéptől tartok. Fölfedeztem ugyanis, hogy ördöge van. Megváltoztatja a szavak értelmét, kiforgatja eredeti mivoltukból a gondolatokat. Ezt valóban én írtam? — kérdezem magamtól gyakran, amikor egy-egy alkotásom első nyomtatott példányát kezembe veszem.

A dramaturgok is bögyömben voltak egy ideig, aztán megbékéltem velük, mert saját dramaturgi tevékenységem közben rájöttem, hogy a hivatás gyakorlása csupán afféle görögtűz. Beosztásukkal olyan munkában segítenek, melynek babérjait siker esetén a rendező aratja le, balsiker esetén a szerző orrát birizgálják a fűzfalevelek. Én sajnos, soha nem tudtam, ma sem tudok elszántan harcolni a betűimért, kifejezéseimért, szavaim sorrendjéért. Hűtlenül és túl korán elhagyom őket, elfáradok, rájuk bízom, harcolják ki egyedül igazukat. Leveszem róluk védelmező kezem, elvesztem beléjük vetett bizalmamat. Úgy viszonyulok alkotásaimhoz (vagy inkább ők hozzám), mint anya a gyermekéhez. A gyermek csak addig igazán az anyjáé, amíg testében hordozza, mihelyt világra jön, idegen hatások alá kerül. A szülői szeretet hatalma csupán az óvoda kapujáig ér.

Olvasóimat, nézőközönségemet feltétel nélkül tisztelem. Valószínűleg ők is engem, különben nem lenne nézőközönségem, olvasóm. Ők visszaadják munkásságomban való hitemet, amit a kritikusok olykor-olykor megtépáznak. Szerencsémre! Mert én minden újabb alkotással bizonyítani akarok. Az utóbbiaknak, hogy nincs igazuk... az előbbieknek meg, hogy igazuk van.

Író-olvasó találkozó