Irodalmi Szemle, 1977

1977/2 - Kulcsár Ferenc: Napló (vers)

Tündöklik már bennem, amivel éppen szívemre nyilazol, lüktető mellemet amivel hirtelen megnyilazod, ringyó kölyök te, eljövendő szobrot is aki meglovagolsz.

Veszejtse el elmédet látomás; százévesen ama poros zúgban, avagy ötévesen, a fűszálak dárdahegyén. Törettess meg, de soha strici Casanova módján, se akként, amint elhíresült, magányos lovagunk. Törettess meg hangban egyszerien, önnön ütemedben.

Történhet rajtam kiütés, s kavérkodhat bennem a kitörés is, jelentem: kolerám majd merő zene, sötét járványom a mű lesz. Vigyázz a csaholó ebbel, nem botfülű, s mi lesz, ha kiderül: a tigris szabályos dalt üvölt rettenetének éjjelén.

Végül is, csak vagyunk a felajánlott remény, vagyunk csak a túloldalon örökre dobolok, és késdobálók vagyunk, fekete fenyegetői egy csillagnak.