Irodalmi Szemle, 1977

1977/2 - Mészáros László: Drámairodalmunk három évtizede

MÉSZÁROS LÁSZLÓ

Drámairodalmunk három évtizede

Elemző kísérlet

1. 1 A csehszlovákiai magyar drámaírásról beszélgetve, vitatkozva gyakran elhangzik a kérdés: van egyáltalán drámánk? Ha jól belegondolunk, a kérdés nem is olyan indokolatlan. A „harmadvirágzás” irodalmát összegező írásokban szinte sehol sem találkozunk drámaírásunk elemzésével. Még Csanda Sándor is többnyire csak a prózairodalmunkat tárgyalva említi meg, hogy Egri Viktor, Dávid Teréz és Lovicsek Béla drámaírással is foglalkozik (Közös hazában). A hazai szerzők drámáinak kritikai fogadtatása pedig szinte kivétel nélkül pálcát tör az új színpadi munkák fölött, áhítattal várva az igazi csehszlovákiai magyar dráma megszületését. Akár általános érvényűnek is tekinthetjük tehát azt, amit Szilvássy József írt Lovicsek Béla Alattunk a város, felettünk az ég című színművének bemutatójáról: „a csehszlovákiai magyar drámairodalom gyéren csörgedező patakja csak ritkán táplálkozik életteljes erőkből, s még ritkább az olyan áramlat, amely elmélyíti a meglehetősen sekély medret és a már régen áhított pezsgést is megteremti” (Űj Szó, 1976. IV. 30). így aztán nem csoda, hogy aki távolabbról, például Magyarországról tekint felénk, drámánkat valójában meg sem látja. E bírálatok keménységéről és pontosságáról lehetne ugyan vitatkozni, de annyi bizonyos, hogy reális jelenségekre mutatnak rá. Ugyanakkor bizonyos az is, hogy az elmúlt harminc év alatt negyven—ötven dráma íródott nálunk. Hogy sok ez vagy kevés, arról a későbbiekben szólunk. Drámairodalmunk termésének az elemzésével sem helyeselni, sem cáfolni nem kívánjuk az elmarasztaló kijelentéseket. Célunk csupán egy vázlatos áttekintés és elemzés, továbbá néhány olyan irodalomtörténeti és -elméleti tény összefogása, amelyek megkönnyítik drámairodalmunk helyzetének és távlatainak a megértését. Meg kell még jegyezni, hogy az elemzett drámák jegyzéke talán nem teljes, mert nem is egyszerű megszerezni, különösen a régebben írtakat. (Hisz nincsen olyan intézményünk, ahol hiánytalanul meglennének és kikölcsönözhetők!) Nézetünk szerint azonban minden fontosabb művet számba vettünk.

1. 2 A harmadvirágzás irodalmának indulását, ennek körülményeit többen is elemezték már (Csanda Sándor, Balázs Béla, Rudolf Chmel és mások). Legutóbb Szeberényi Zoltán mutatott rá a „jégtörő és gyümölcshozó” Február, az Új Szó, a Fáklya, valamint a régi gárda kultúrpolitikai misszionáriusainak — Fábry Zoltán, Sas Andor, Egri Viktor és Szabó Béla — szerepére irodalmunk újrakezdésében (A csehszlovákiai magyar irodalomkritika 25 éve, Irodalmi Szemle, 1976/7). A veteránok után aztán törvényszerűen először a fiatal lírikusok jelentkeztek, majd jöttek a prózaírók is. A drámaírás azonban közel egy évtizeden át egyszemélyes műfaj maradt, Egri Viktor doménumaként. Közös út, Pünkösdi királyság, Házasság, Ének a romok felett, Örök láng című