Irodalmi Szemle, 1977
1977/2 - Csontos Vilmos: Gyaluforgács (vers) - Szitási Ferenc: Apám, Fejlődés (versek)
CSONTOS VILMOS SZITÁSI FERENC Gyaluforgács Gyaluforgács, megjelölted — máig Az utamat: ki voltam, ki lettem. Azt zizegted: a fény ide látszik, S dalra itt is felgyújtja a lelkem. Négy fala közt, — homályos műhelynek, Csitítottál, amikor jajdultam. Nem akartad, hogy tőled elmenjek ... — Hitegettél, — már akkor is tudtam. Bocsásd meg, hogy tűzre vetettelek, Mikor éreztem: megfojt a homály, S a barázdával fölcseréltelek: Járni akartam az apám nyomán. Oda vágytam, hol szívet dobogtat A madár-ének, s piros pipacs-láng ... Ahol félkeresztek sorakoznak, Mikor a nyár parazsát szórja ránk. Oda vágytam, ott ballagok ma is, Egyképpen várva nyarat és telet. Itt nincs művirág, — semmi sem hamis, S jó hozzám a föld, — igazán szeret. A vén bakancsos isten legyint suszter őse kezével Szeme körbeforog Várja a havazó égből a fagyot (hold tányérjából az ebédet) Tökéletes a magánya Minden csontja kilátszik Fejlődés Ismerem arcod Kőtömb Megtámaszkodom kezedben Tagadok minden tagadhatót a Don-kanyarban rám trombitál az ember Apám
