Irodalmi Szemle, 1977
1977/2 - Varga Imre: Beteg nő arca belülről, Egy az áldozat (szöveg és vers)
Amikor a szél szétzavarja a felhő-forma füstmaradványokat, tisztára söpri az eget, a hamut valami láthatatlan hamutálba szórja, megáll, megáll a szél, mintha maga is belefúlt volna a porba. Jaj, a szél! Verebek zsinatolnak, ki tudja, hányan egy csomóban. Lármásan ugrándoznak egy levágott kakasfej körül, s fürgén csipegetik belőle a maradékot... A szomszédék házának sarka mögül egyszemű fekete macska lopadik elő, lelapul, beméri a célt és ugrik. S mert verebet nem fogott, közeledtére mind szétrebbent, tappancsaival félrevonszolja a kakasfejet, foga közé kapja, beleharap, aztán komótosan rágni kezdi, közben nagy komolyan himbálja farkát. S mindennap ezeket látom, doktor úr. Ezerszeres ismétlésben. Mindennap. Ezerszeres ismétlésben. félszemben írom félszemben szívet szorító szégyenben bár lehet a megijesztett is bátor s nehezebben hajlik a hajléktalan (vissza) — (föl) támadhat az kire rátör százféle talan és telen s fújhatja álló éven át félszemben rovom félszemben szívemhez való ígéretemben és suhogtatja ábrás botját lehet a megijesztett is bátor ingét s kabátját levetette csupa vérfolt és seb a teste tépett bőrét látva már mi is merünk mert ő az az áldozat igen ráismerünk Egy az áldozat
