Irodalmi Szemle, 1977

1977/10 - NAPLÓ - Pomogáts Béla: Lázadás és lelkiismeret

ség kulturális életének építésében nagyszerű eredményeket ért el. 1924-ben az ő kezdeményezésére alakult meg az Erdélyi Szépmíves Céh, mely a kisebbségi írók műveinek nagy kelendőséget biztosított, s húsz év alatt körülbelül 160 könyvet jelentetett meg. A Szépmíves Céh megala- áulása tette lehetővé az Erdélyi Helikon néven ismert sikeres írótömörülést és a hasonló nevű folyóirat kiadását. Az 1930- ban megvalósult képzőművész-tömörülés- nek, a Barabás Miklós Céh-nek megszervezésében Kosnak szintén oroszlánrésze volt.

Lelkessége, aktivitása az 1945 utáni időszakban sem csökkent. Idős kora ellenére fiatalos lendülettel bekapcsolódik az építő munkába, és újból a kisebbségi élet „mindenese” lesz, akinek sokoldalúságára és szervezőképességére a fiatalabb nemzedékek tagjai bámulattal és nagyrabecsüléssel tekintenek. „Korfordulókon és rendszerváltozásokon túl ő volt a helytállás és folytonosság példaképe közöttünk — írja Mikó Imre. — Nyugatosok, transzil- vanisták, szocialista realisták váltották egymást. Ű maradt.”

A kisebbségi szellemi életben kifejtett sokoldalú tevékenységét — a széles kiterjedésű és folyamatos szervező munka mellett — három fókuszba lehet összevonni. Ez pedig a szépírás, a publicisztika és a képzőművészet (grafika). Szépírói tevékenysége képzőművészeti alkotómunkássága hatására bontakozott ki. Hosszú ideig csak a képzőművész munkájának a melléktermékeként, kiegészítéseként nyilvánult meg, később azonban önálló és egyenrangú művészeti kifejezésmódként kristályosodott ki. Persze az is magától értetődő, hogy a két tevékenység között a kölcsönhatás mindvégig termékeny és intenzív maradt. Első két könyvének, az Attila királról ének című balladának és a Régi Kalotaszeg-nek nemcsak a rajzait, metszeteit készíti, hanem a betűtípusokat, díszítést és kötést is saját maga tervezi. Hasonló módon jár el rövid életű népművelő hetilapjának, a Kalotaszeg-nek kiadásánál.

Szépírói munkássága mennyiségileg nem jelentős, de kisszámú műve az erdélyi haladó magyar irodalom gyöngyszemei közé tartozik. Ez a megállapítás különösen a Budai Nagy Antal históriája című kisregényre, az annak alapján írt drámára (Budai Nagy Antal) és Az országépítő című regény dráma-változatára vonatkozik. Ezekben a történeti tárgyú, de a jelen

problémáit kifejező művekben a művészi hatást főképp a kitűnő kompozíció és a népnyelvi elemekkel kevert archaikus zen- gésű nyelvezet biztosítja, az eszmei hatást pedig az együttélő népek, nemzetek és nemzetiségek kölcsönös megértésébe vetett hit váltja ki.

Kós Károlyt Erdélyben többször is az ottani magyarság „szent öreg”-jének nevezték. Rokonszenves alakja a közös nyelv és történelmi helyzet, valamint a Kős-i életmű egyetemes értékű és érvényű mondanivalója alapján hozzánk is nagyon közel áll. Emléke őrzésével és a példamutatása iránti tisztelettel mi is szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy beteljesedjenek azok a szavak, melyeket egykor a Régi Kalotaszeg-ben írt: „Az én lábam nyomát eltemeti a hó, de síromon sohasem lesz korhadt a fejfa... És emlegetni fognak engem is, apáimat is az én véreim... Az én munkámat folytatják ők, de az én életem örökkévaló lesz bennük.”

Turczel Lajos

Lázadás és lelkiismeret

Déry Tibor írói sorsa

írásunkkal a nemrég elhunyt írót gyászoljuk

A modern irodalom felváltva és egyszerre kutatja a kalandot és a biztonságot. Eszmékkel és formákkal kísérletezik, hogy általuk tagadja meg a szabályt, a megszokást, a tartalmukat vesztett magatartásokat. És törvényeket próbál fogalmazni, hogy biztosabb tájékozódást nyújtson a kornak, amely eligazításra és eszményekre vár. A modern irodalom gyakran választja az első feladatot: a kutatást, a kísérletezést, a múlt ellen forrongó lázadást. Iskolák szerveződnek és szóródnak szét, irányzatok zászlaja emelkedik és hanyat