Irodalmi Szemle, 1977
1977/10 - NAPLÓ - Turczel Lajos: Kós Károly (1883—1977)
múltját, vagyis országok sorsát — Magyarország, Horvátország, Erdély és Lengyelország évszázados történelmét, egymásra torlódott súlyos, jövőt kereső gondjaival együtt.” Maga II. Rákóczi Ferenc pedig Conjeccione [Vallomások) című művében így szól a családjáról: „Oly ősöktől származom, akik egykor annyit tettek, annyit áldoztak a szabadság fennmaradásáért Magyar- és Németországban.” A Borsiban lejátszódó nevezetes eseményről Várkonyi Ágnes ezeket írja: „1676 márciusában felkelő csapatok veszik körül Onódot, Szatmárt és Kállót, s valószínű, hogy amiatt indult I. Rákóczi Ferenc feleségével Sárospatakról Munkácsra, dei mindjárt meg kellett szállniuk a közeli Borsiban. Itt, a bodrogközi falu emeletes öreg kastélyában látta meg fiuk a napvilágot.” A kastély előtt áll a fejedelem mellszobra, amit 1907-ben Mayer Ede szobrászművész alkotott. A négyszögletű, erőd jellegű kastély földszinti árkádfalán 1881 óta fekete márványtábla örökíti meg a történelmi dátumot. A márványtáblán a fejedelem domborműve, két Itt született II. BÁKÖCZI FERENC 1676. év március 27-én Egyes hű hazafiak és törvényhatóságok áldozatkészségéből emelték a sátoraljaújhelyi túristák 1881. évben. Szénássy Zoltán Kós Károly (1883-1977) A 94 éves korában elhunyt erdélyi Kós Károly a közelmúlt legnagyobb magyar halottai közé tartozik. A „nagy öregek” nagy öregje volt ő, csodálatos magyar Matuzsálem, aki hét évtizednyi teljes munkával járult hozzá népe szellemi életének gazdagításához. Alkotó munkásságát még az új század első évtizedében megkezdte, nem volt tehát semmi különös abban, hogy a húszas évek végén a fiatalabb nemzedék tagjai már a tapasztalt és bölcs öre^ get látták benne. Az angyali hangú költő, Dsida Jenő „teremtő tettekért parázsló öreg harcosnak” nevezte őt. Építésznek tanult, s már egyetemistaként figyelemre méltó sikereket ért el, pályázatokon és kiállításokon díjakat nyert. Építészeti munkáiban és terveiben aztán egy olyan zseniális művész körvcK nalai bontakoztak ki, aki a maga művészetében arra vállalkozik, mint a zenében Bartók és Kodály: a népi építészet hagyományainak fölhasználásával akarja megteremteni a korszerű építészeti stílust. Ihlető forrása az erdélyi magyar népi építészet volt, de érdeklődése — megint csak bartóki módon — a román és szász emlékekre, sőt az ázsiai építészeti hagyományokra is kiterjedt. Építészi karrierjét az első világháború és az utána bekövetkező történelmi változások derékba törték. Nem lett belőle az, amire a lehetősége megvolt: a magyar Corbusier, de az erdélyi magyar kisebboldalt a Zrínyiek és a Rákócziak címere látható, a következő szöveggel:
