Irodalmi Szemle, 1977
1977/10 - ÉLŐ MÚLT - Péter Imre: Bodrogköz munkásmozgalmi hagyományaiból
Bodrogköz dolgozó népe bekapcsolódott az országos méretű osztályharcba. Évről évre nagy alapossággal, körültekintéssel rendezték meg a május elsejei ünnepségeket és a tömeggyűléseket. E tömegmegmozdulások helye az első években a kuglizó előtti térség, majd a Vásártér volt. Az akciók szónoka Humeňánsky, Balázs Béla, Kosík István és Mező István voltak. 1925-ben a járási vezetőség Pólyánban szervezett népgyűlést. Szónoka a csapi Balázs Béla volt. A jegyző formai okokból nem engedélyezte a népgyűlés megtartását, erre Balázs így szólt: „Mi, kommunisták, hisszük, hogy eljön az idő, mikor a népet dobszóval fogják gyűlésre hívni, de a dobot a jegyző hátán fogják verni.” 1932-ben a gazdasági válság csúcsán a kommunisták az ipartársulat tagságát is meghívták az Ipartársulat tanácstermében tartott éhséggyűlésre. Itt történt, hogy Kisgéczi István bodrogszentesi lakos a zsebéből elővett maréknyi mogyoró nagyságú krumplit felmutatva mondta, hogy ebből élünk, s még zsírunk sincs hozzá. A gyűlés után felsorakozva a királyhelmeci járási hivatal elé vonultak „munkát kenyeret” követelve. A kivezényelt csendőrség szétkergette a tüntetőket. Az elfogottakat a bíróság börtönnel és pénzbírsággal büntette. A mai napig emlékezetes a leleszi kettős sztrájk, majd a kriályhelmeci, vékéni, szété- nyi mezőgazdasági sztrájk, a bodrogszentesi kőbánya-sztrájk, a Szomotor-Szerdahely határában épülő kanális földmunkáinál megszervezett 15 százalékos béremelést követelő megmozdulás. A párttagok pontos és gyors informálásának fontos eszköze volt a mindenkinek anyanyelvén megvásárolható sajtótermék. Királyhelmecen Orosz Béla, Bodrogszentesen Tar Mihály, Leleszen Török Imre a sajtófelelős és árusító, ők terjesztik a Kassai Oj- ságot, Vörös Zászlót, Magyar Napot, az Arbeiter Zeitungot. Fennakadás 1938 végéig nem volt, ekkor került Bodrogköz a bécsi döntés értelmében a Horthy-Magyarország- hoz. A MUNKÁSMOZGALMI HARC KISZÉLESÍTÉSE A gazdasági konjukturális Időszak az 1930^as évekkel zárult. Nő a nyomor, nő a munkanélküliség, egyre több az éhező száj a nincstelenek között. Teljes súlyával nehezedik a nyomor a kisparasztságra. A Pravda 1932. január 10-i száma így ír a helyzetről: „A kisparasztság helyzete Kelet-Szlovákiában kétségbeejtő. A területet szárazság sújtotta. Az állam ahelyett, hogy segített volna, további adókkal, terhekkel sújtja őket. A földművesek hihetetlenül alacsony áron kénytelenek jószágaikat eladni takarmány hiányában. Van eset, mikor 30 lovat, 50—90 tehenet adnak el. Egy tehén ára átlagosan 200 korona körül mozog, melyért két évvel ezelőtt szívesen adtak volna 1500 koronát. A parasztság, a mezőgazdasági munkásság e kedvezőtlen gazdasági és szociális körülmények következtében még a legalapvetőbb napi cikkeket sem képes megvásárolni.” Ilyen helyzet közepette növekszik a tömegek ellenállása, megszaporodnak az éhségfelvonulások, tüntetések, sztrájkok. Ezzel arányosan nő a letartóztatások, börtönbüntetések száma. Igen nagy és fontos szerep jut a börtönbüntetéssel sújtott elvtársak otthon maradt családtagjai ellátásában a Tóth Imre vezette Vörös Segélynek. Míg az 1930-as évekig a pártszervek által irányított munkásmozgalmi harc főleg politikai eszközökkel folyt, a mozgalom egyre összetettebbé válik és nagy szerephez jut a tömegek művelődése, nevelése. JPT rövidítéssel (Jednotná Proletárna Telovýchova] sportklubok alakulnak futball, birkózó és testnevelő szakosztállyal. A legjobb egyesületek Királyhelmecen és Leleszen alakulnak. A „Vörös Futbalľ’-csapat helmeci vezetői Lénárt László, Binó István, Orosz Bertalan, a birkózóké Schőn Lajos, Schőn Vilmos, a testnevelő szakosztályé pedig Hajdú István. A leleszlek futballcsapatát Lengyel Gyula és Varga Ferenc irányítja. Sportmezükön vörös posztóból kivágott ötágú csillag virít. A Vörös cserkészcsapat vezetője Prerau Margit és Berner Sári volt, akinek Lénárt László mellett nagy szerep jutott a műkedvelő színjátszók munkásságának irányításában, a darabok kiválasztásában, begyakorlásában. A színjátszók közül néhány név: Pikor István, Bodnár Lajos, Leczo Mihály, Gerenyi Erzsébet, Schwartz Margit, Illés László. Sokan még ma is szívesen emlékezünk vissza a Fehér kór, Zalaegerszeg vagy a Bárány és farkas című darabokra.
