Irodalmi Szemle, 1977
1977/1 - FIGYELŐ - Szuchy M. Emil: Jegyzetek színházunk 168. bemutatójáról (Juliu Edlis: Gyalogszerrel az Édenbe)
mények hitelesség© azonban a tényirodalom vonzásába emeli a művet. Ellenkező módszerrel dolgozott a szlovák Jozel Kot Láz (Horúčka) című novellájában, amelyben egy kis nyomda világának az eseményei tükrözik a válságos évek viharát. Kot műve zártabb, epikusabb, amelyben nincs helye lényegtelen epizódoknak, párbeszédeknek, motívumoknak. Ebből a drámai zártságból azonban kiszorulnak a külvilág eseményei; néhány utalás kihúzásával egy általánosan érvényes problémát, szituációt kapnánk. íme, a tartalom és a forma dialektikája. Kot epikusabb, irodalmibb, de általánosabb. Pludek riportszerű és meditatív, de szinte történelmi hűségű. Kot szemlélőként kívül marad a művön, Pludek szenvedélyesen benne van. Nyilvánvaló, hogy irodalmllag mindkét szempont egyenértékű és értékrendről csak a mű egészével kapcsolatban beszélhetünk. Azt mondhatnánk tehát, hogy míg a Vabank a legjobb válság-tematikájú regény, a Láz egyike a jó novelláknak. 8. íróink minden bizonnyal érzik a téma túlságosan is bonyolult voltát. Mindennek azonban nem visszahúzó tényezőként kellene hatnia, hanem kihívásként. A vál- ságos évek eseményei és az azzal párhuzamos emigráció nem csupán a látványos témát jelentik, hanem az emberek sorsába minduntalan beavatkozó világot is, amikor így vagy úgy helyt kell állnunk emberi mivoltunk védelmében. Minden bizonnyal a csehszlovák irodalomban is megszületnek majd az olyan művek, mint Dobozy Imre Szélvihara, Berkesi András Októberi vihara. Mesterházi Lajos Pokoljárása, vagy SSnta Ferenc Húsz órája. A téma adott és tehetségekben nincs hiány. Jegyzetek színházunk 168. bemutatójáról Juliu Edlis: Gyalogszerrel az Édenbe Ebben az évadban már a harmadik bemutatót tartotta a Magyar Területi Színház. Regények és drámák gyakorta ábrázolják egy család bomlásában az elavuló és az újonnan jelentkező társadalmi törvény- szerűségek mozgását, ütközését. Ezzel a lehetőséggel él Juliu Edlis is a Gyalogszerrel az Édenbe című játékában, amelyet a színház Urai jeleneteknek aposztrofál. A darab középponjtában a „válás vagy nem válás” szokvány-ötlete áll. A történet egy véletlennel indul, s mivel „éden nincs, nem Is volt soha”, a játék a „földön” bonyolódik. Iván egy lakásközvetítő irodában, minden előzmény nélkül beleszeret Verába, a férjétől éppen elválni készülő csinos asszonykába, aki megúnta az „ásó-kapa” erkölcsi normáit, és (a maga) boldogstalanságában most a boldogságot keresi. Elvégre elválni éppen annyi és olyan természetes manapság, mint az, hogy süt a nap. Maradi ember, aki nem ezt teszi, ha megunta élettársát, vagy netán másba szeretett bele. Mert mindez elég indok a sértődékenységre, féltékenységi jelenetekre, veszekedésekre, hogy azután az első új társ nyakába boruljunk, és a happy end-del egy boldognak vélt révbe kerüljünk. Ogy tűnik, hogy Edlisnek nincs elég színpadi rutinja. Naiv recepteket alkalmaz, amit mai, mégis polgári vígjáték témaként tár elénk. Így elmondva is kiderül — illetve csak így derül ki, hogy az ilyen helyzetek mennyi lehetőséget adnának arra, hogy életünk különböző típusai- alakjai kerüljenek Edlis színpadára. Ment sajnos, nem kerülnek. A játék ahelyett, hogy a valóságos, az életből vett problémákat a valóságos emberi élet közegébe, valódi magatartásfajtákkal, mentalitásokkal szembesítve ábrázolná — a
