Irodalmi Szemle, 1977

1977/1 - FIGYELŐ - Mészáros László: Mindent egy lapra (Alexej Pludek: Vabank)

4. Alexej Pludek 1923-ban született Pros- téjovban. Az első költői és publicisztikai kísérletek után 1950-ben vígjátékkal mu­tatkozott be. Ezután néhány sikeres gyer­mekeknek írt könyv következett, amelyek közül a Madártoll (PtaCí pírko) több for­dításban is megjelent. Novelláskötetei után 1966-ban jelent meg legsikeresebb műve. A fáraó írnoka (Faraonűv pisai) című tör­ténelmi regénye. Majd az Elba menti szlávok életéről írt krónikákat (1971), je­lenleg pedig az ókori Indiát felelevenítő regényen dolgozik. Úgy tűnhet tehát, hogy az 1974-ben megjelent Vabank kitérőt je­lent Pludek történelmi érdeklődéséből. De talán nem is kitérőről van szó. Az első olvasói élmény lecsitulása után, második, harmadik ... n-edik belemerüléskor ugyan­is úgy érezzük, hogy szinte egy történelmi regény lapjait forgatjuk ... 5. A regény cselekményeinek ideje az 1967 tavaszától 1968 augusztusáig terjedő szakaszt tükrözi, de az egyes személyek jellemzésekor a visszajátszások kora egé­szen a második világháború utolsó évéig tágítja az idő méreteit. Az események te­rét pedig a Közelkelet, Prága, Bécs, Párizs pontok határozzák meg. A uegénynek egyetlen központi figurája van és a tulaj­donképpeni epikai cselekmény néhány mondatban összefoglalható. Egy közelkele- ti építkezésre nem érkeztek meg idejében a szükséges gépek. Bohata mérnök haza­jön Prágába, hogy utána járjon a dolog­nak. Itt azonban megdöbbenve tapasztalja, hogy az ügy fonalai valahol a sötét hát­térben csomósodnak össze. Három évnyi távoliét után, mintha idegen országba ér­kezett volna: „Ebben az országban valami történik. Egyelőre csak az emberek tuda­tában; az emberek nyugtalanságában, a rágalmazásokban, az irigységekben és a valami megnevezhetetlenre és meghatároz- hatatlanra való várakozásban. Érezni ezt minden oldalról, mint ahogyan az állatok megérzik a közelgő földrengést”. Prágai intervenciója után Bohatát visszahívják az építkezésről és minisztériumi osztályveze­tővé nevezik ki. Ismerőse, Mahmud Selim szerint: biztosan belepillantott valakinek a kártyájába ... Prágában aztán Bohata kapcsolatba kerül barátaival, volt évfo­lyamtársaival és rajtuk keresztül az egész „megújhodási” folyamattal. Bohata rádöb­ben, hogy csak a kellő időben lecserél­hető bábuként került a minisztériumba. Egyre jobban érzi és látja, hogy valami nincs rendben az országban, hogy az ese~ ményeket valahonnan kívülről irányítják. És aztán vége a nyárnak... Bohata nő­vére és sógora külföldre készülnek, mert félnek az eljövendő „elnyomástól”. Jöhet akármi, kiabál rájuk Bohata, az emberek mindig ártani fognak egymásnak, bosszú­állók lesznek, mindig vissza akarnak fizet­ni valamit, a tavasszal talán nem ezt tet­ték? De a sérelmeket orvosolni lehet és éppen ezért kell mindenkinek itt marad­nia, akinek csak egy kis érzéke is van a becsület és az igazság iránt, mindenki­nek, akinek csak egy csöpp bátorsága és jóakarata van... De hiábavaló volt min­den érvelés; aki akart, az elment. 6. A fő epikai cselekmény mellé számta­lan mellékág kapcsolódik és mindezt erő­sen gondolati részek fogják össze. A re­gény két főbb pólusának az értelmiségi csoportok összeesküvésének a hiteles raj­za és az egyes nemzetközi összefüggések és vonatkozások feltárása tűnik. A sokol­dalú hozzáállás egy több irányban mozgó hiteles körképet eredményezett. A téma valóban teljes feltárása — akárcsak a va­lóság más területein — természetesen so­hasem lehet egyetlen mű feladata, ez a munka az egész irodalomra hárul. Štépan Vlašim például felületes műnek tartja Plu­dek regényét, amelyben elégtelen a lénye­ges és a lényegtelen tények és mozzana­tok megkülönböztetése. Ugyanakkor Ján JurCo a legegységesebb epikai kísérletként értékeli, amelyben a válságos évek legösz- szetettebb képét adja az író, és kapja az olvasó. Nézetünk szerint is bizonyos, hogy Pludek műve nem azért jó, mert lényegé- bein az egyetlen nagyepikai próbálkozás, hanem mert lényeges dolgokat tár fel. A Vlašim által kifogásolt lényegtelen ténye­ket funkcionális elemekként is értelmez­hetjük: ki mondja meg az embernek egy ilyen forrongó korszakban, hogy mi a lé­nyeges és mi nem az? Viszont formailag éppen a lényeges és a kevésbé lényeges epikai részek váltakozása, valamint a minduntalan előtörő meditatív kitérők te­szik dinamikussá a művet és így mintegy szerkezetileg is modellezik a válságos évek kavargását. 7. Mint már említettük, Pludek művét szinte történelmi regényként is értelmez­hetjük, bár valójában nem az, hisz min­den név kitalált, ha gyakran nem is nehéz meglátni mögötte a valódi alakot. Az ese­

Next

/
Thumbnails
Contents