Irodalmi Szemle, 1976

1976/10 - ELSŐ KÖZLÉSEM - Tőzsér Árpád: Első közlésem

ELSŰ KÖZLÉSEM

Tőzsér Árpád

első közlésem

avagy:

adalékok a szlovákiai magyar irodalom legendájához

Komárom, 1952

____ Ha jól értettem: az Irodalmi Szemle szerkesztősége ezekkel az emlékezésekkel irodalmunk indulásának idejét akarja élményközeibe hozni. Tisztes szándék! Az irodalom ugyanis nemcsak műveknek, de azoknak a filológiai s egyéb adatoknak, sőt legendáknak, mendemondáknak is az összessége, amelyek a mű létrejöttének körülményeiről s a szerzőről szólnak. A lényeges persze a mű, de megértéséhez bármilyen apró, műalkotáson kívüli motívum Is lobbanthat fényt. Arról nem is beszélve, hogy irodalmi élet (amely nem tévesztendő össze az irodalom életével) nincs legendák nélkül. A szerzőkről, kiadókról, szerkesztőségekről keringő apró történetek, anekdoták jobban összetartják az irodalmat, mint az írószövetség.

Sőt azt kell mondjam, legendák nélkül még komoly irodalomtörténet sem létezhet. Mert a tudós sző rendszerint a legendák ellenében születik. A tanulmány attól drámai, attól töltődik fel feszültséggel, hogy a mű legendája (azaz hogy mit tartanak róla) és a valódi érték szembesül benne.

S mit tegyen egy irodalom, ha olyan szegény, hogy még legendái sincsenek? Ki kell alakítani őket. Meg kell teremtenünk a szlovákiai magyar irodalom legendáit is. Hogy legyen mit lerombolnunk majd. Mert az irodalomtörténeti-kritikai rendszerezés (amelynek szükségét egyre jobban érezzük, s amely talán már készül is valaholJ építve rombolás. Mi, míg Fábry élt, hozzá voltunk szokva a végleges véleményekhez. Kicsit Fábryban éltünk, Fábry képzetei voltunk. Fábry pedig nem sok szabadságot engedélyezett képzeteinek. Ellentmondást nem tűrő, abszolút véleményeket alkotott. A legendákat nem megsemmisítette, hanem nem vett róluk tudomást. így történt, hogy Fábryig s hatására egészen máig annyira vértelen, szenvtelen, izgalmak nélküli irodalomtörténetírásunk és kritikairodalmunk.

Ki hogyan emlékszik hát irodalmunk hőskorára, az Indulásra s benne saját indulására? Szándékosan írok „első közlés” helyett „indulást”, mert ugyan ki kíváncsi az „első közlésre”, egy kezdetleges versre vagy novellára? Kit érdekelne pl. az a ver2