Irodalmi Szemle, 1976
1976/10 - Duba Gyula: Vállalati ökörsütés
és tervezgető apajelölt, mondjátok, hogyan... Ne fosszatok meg a békés és nyugodt várandóság örömeitől, kartársak . . .! MERÉSZ IG. (töprengve): KI hát akkor...? NYERÉSZ GAZ. HELY. (hirtelen ötlettől felvillanyozva): Vitéz kartárs aláírhatná a megrendeléseket... MERÉSZ IG. (csodálkozva): Vitéz...? Fantáziátlan, száraz és betokosodott lélek, csak a termelésnek él. Megbízhatatlan, merev jellem, aláírásra joga sincs, nem adtam neki... meg aztán alá sem írná a megrendeléseinket, előítéletei nem engednék neki, hogy aláírja... s főleg: nincs aláírási joga ... NYERÉSZ GAZ. HELY. (egyre lelkesebben): De adhatsz neki, igazgató kartárs, erre az egy alkalomra, aztán majd visszaveszed, hogy nem élt felelősen vele, aláírja, meglátod, oda sem néz, hogy mit ír alá ...! MERÉSZ IG. (meglepetten): Vagy úgy, nem is rossz ötlet, sőt... nagyon jó. Elintézem. Minden rendben van, kartársak, elmehetnek. (Ajtócsukódás, rádiógomb kattanása, halk zene.) Ügyes fiúk, lehet velük dolgozni, talpraesettek, leleményesek. Kimondottan életrevalók. Lesz hát ünneplés, Bertám, minden lesz, ne félj! (Tárcsáz) Halló, Vitéz kartársat kérem... (rövid szünet) Köszöntelek, Vitéz kartárs! Kérlek szépen, hogy is mondjam csak, tudtodra szeretném adni, hogy ezennel fontos hatásköri kibővítésben részesítlek, aláírási joggal ruházlak fel... Hogy miért...? Nézd, kérlek szépen, magad is tudod, hogy felelősségteljes, súlyos időket élünk, melyek feltételezik a kötelességek, a gondok megosztását, azonkívül feltételezik a vezetők egyéni kezdeményezéseinek az elősegítését... Kérlek, élj jogoddal és bontakoztasd ki alkotói elképzeléseidet. Régi, megbízható dolgozója vagy vállalatunknak, minden energiádat üzemrészlegeink fejlesztésére fordítod, mégegyszer mondom hát: élj aláírási jogoddal, mindannyiunk javára, megelégedettségére. Sok szerencsét az új hatáskörödhöz, jó munkát, kedves Vitéz kartárs...! (Leteszi a hallgatót, a zene felerősödik.) Ez is megvan, minden a legnagyobb rendben. Vitéz a saját műszaki problémáiba merült, elfoglalt szakember, meg sem nézi majd, hogy mit ír alá, s ha megnézi is, nem gondolkodik felette, odakanyarítja a nevét, hogy szabaduljon az aktáktól, nem bírja a hivataloskodást... (Dúdolja a zene szövegét.) Meglesz az ünnepély, a dolgozóknak majd mondok egy komoly beszédet arról, hogy huszonhét és fél éve létezünk, az üzemi hangszóró eljuttatja hozzájuk jubileumi üzenetemet. Aztán szűkebb körben, a kartársakkal megbeszéljük az intéznivalókat, az adminisztrációs ügyintézés menetét, és a komor felhők lassan elosztanak a fejünk felől... (tovább dúdol). Csak jó konyakot vegyenek!... Hej, Bertám, nagy vigadalom lesz, kisanyám, méltóan jelenj majd meg, ondoláltan... (Éles csengetés, felveszi a kagylót.) Halló, itt Merész igazgató...! CSIBÉSZ FŰKÖNYV, (lihegve a hallgatóban): Igazgató kartárs... igazgató kartárs, aláírta... MERÉSZ IG. (csodálkozva): Mi az, Csibész kartárs, ég a ház...? Beszélj értelmesen, ki írta alá és mit. ..?! CSIBÉSZ FŐKÖNYV, (majdnem sírva): Vitéz ... Vitéz írta alá . .. MERÉSZ IG. [még jobban csodálkozva): No és ha aláírta...? Rendben van, azért kapott aláírási jogot, hogy írja alá ... nem értelek ... CSIBÉSZ FŰKÖNYV, (jajgatva): A jegyzőkönyveket írta alá... az ellenőrök jegyzőkönyveit ... ahogy beszéltél vele, bekérte magához a jegyzőkönyveket és aláírta mind ... helyettünk is, azt mondja, úgy igaz, vállal mindent... Meneküljünk, igazgató kartárs, úgy sem lesz már ökörsütés ...! Semmi sem lesz már ezután ... MÉRÉSÉ IG. (lassan a levegőbe sóhajtja): Nem... szegény Bertám, nem lesz... (zene felerősödik). Ej, Vitéz... Vitéz, ellőtted az ökörsütést...
