Irodalmi Szemle, 1976

1976/10 - Mikola Anikó: Az illatos gyökér

— Még ma éjfél előtt a szőrszál tulajdonosa viszatér Ide. Jól vigyázzatok. — Azzal megfordult és visszatért a faluba.

A lányok elbújtak a barlangot övező bozótban és elhatározták, hogy mihelyt megpillantják Piripirit, rávetik magukat és megkötözik. Ezt pedig a legfiatalabbaknak kell megtenniük, akiket a Hold még érintetlenül hagyott. A többiek majd az anyját ejtik rabul.

Éjfél előtt két elmosódott árnyat véltek a barlang felé közeledni, de amikor végre akarták hajtani tervüket, az árnyak eltűntek, és már nem is tértek vissza többé. Csak az ifjú varázslatos illata szállt a levegőben. Hajnalban a lányok visszamentek a varázslóhoz és a szemére vetették, hogy becsapta őket.

— Ügy látszik megöregedtem — felelte szomorúan a varázsló —, már nincs ereje a varázslatomnak. De keressétek meg Supit, a fiamat, ő talán tud segíteni rajtatok.

Napnyugtakor Supi leszállt a hegyekből és így szólt.

— Apám küldött. Halljam, mit akartok, de szaporán, mert még idejében vissza akarok térni.

— Nem tudunk szabadulni Piripiri illatának bűvöletétől. Olyan a szívünk, mint a csapdába esett vad. Szerezd meg őt nekünk Supi!

— Jól van — felelte a fiatal varázsló —, az ifjú és az anyja ma éjszaka ismét átkel a folyón, hogy a barlangban töltse az éjszakát. Majd gondoskodom róla, hogy mélyen aludjanak. Amikor azután az éjszakai csendben megszólal a bagoly, az lesz a jeladás, hogy megkötözhetitek őket.

Ogy is történt, ahogy a varázsló mondta. A lányok elrejtőztek a barlang körül és türelmesen várakoztak. Éjfélkor megjelent Piripiri az anyjával, lefeküdtek a mohára és elaludtak. Testükből varázslatos illatú füst gomolygott elő, és elhódította azt, akinek az arcába csapott. A lányok ekkor óvatosan megközelítették az alvókat. A legfiatalabbak az ifjút, a többiek az anyát ejtették foglyul, és megkötözték őket.

— Kik vagytok, rossz sziagú teremtmények, és miért zaklattok bennünket? — szólalt meg az anya, amikor felébredt.

Piripiri is hangosan felkiáltott:

— Mit akartok ti a szarvastehén fiától? Takarodjatok! Undorodom tőletek!

A lányok reszketni kezdtek a szavak hallatára, de még csak nem is válaszolhattak, mert újabb hang hallatszott, ezúttal a hátuk mögül:

— Piripiri, erősítsd meg a te szívedet, és menekülj! Nem jött még el az az idő, amikor megismerheted a gyönyörűséget, amelyet asszony nyújthat neked.

A vénséges tarajos sün mondta ezeket, aki dolga végeztével fehér denevérré változott és elrepült. A két fogoly pedig megrázkódott, és kötelékeik lehullottak a földre, ök maguk pedig eltűntek, mintha ott sem lettek volna.

Futottak Supihoz a lányok, ő pedig így szólt hozzájuk:

— Ö, mennyi értelmetlen dolgot műveltetek egyetlen éjszaka! Ha ügyesebbek lettetek volna, Piripiri már a tiétek lenne. A hajatok szálával kellett volna őt megérinteni, eszét vesztette volna. Most aztán nehéz lesz őt ismét lépre csalni, mert gyanakvóvá és óvatossá tettétek. Várnunk kell újholdig.

A fiatal varázsló szépsége, ragyogó szeme és sudár termete láttán a lányok szíve megtelt vágyakozással. Purae, aki a legszebb volt közülük nem nézhette tovább szótlanul, hanem eléállt és így szólt hozzá.

— Supi, miért kerülsz bennünket és miért kerülöd ösvényeinket? Lásd, a mi testünk készen várakozik a szerelemre, mikor fogod hát megörvendeztetni?

— Szép vagy, Purae, és a szavaid kedvesek az én fülemnek, de jól tudod, hogy asszonyt nem ismerhet az én testem, mert a szemem világával kellene megadnom az árát. Az én gondolataim mesze járnak, a lelkem pedig, amely a viharok szárnyán repül, a csillagok tulajdona. Csak a testem az, ami előttetek áll — mondta a varázsló és visszament a hegyekbe.

Múltak a napok, és végre eljött az újhold ideje. Éjszakánként csodálatos énekszó hallatszott a folyó felől. A lányok már csak a varázsló üzenetére vártak, s mikor az is megjött, lementek a folyóhoz. Supi a parton ült, s éppen egy halat merített ki a vízből. A hal, mihelyt földet ért, emberi testet öltött, és énekelni kezdett. Piripiri volt az. A lányok lopva megközelítették őt és hajszálaikkal körülfonták a testét, de az ifjú meg se próbált ellenkezni.