Irodalmi Szemle, 1976

1976/10 - Mikola Anikó: Az álmok realitása

a titkot. Az indiánok kivágták a fát és leszedték róla a termést. Később egy madár megtanította őket arra, hogyan lehet mindezeket a növényeket külön-külön termeszteni. A mítosz érdekessége abban rejlik, hogy a csodafa kivágása és a kultúrnövények termesztésének elsajátítása egy régi gazdálkodási formából az újba való átmenetet jelképezi.

Számtalan példát említhetnénk a növények tiszteletéhez kapcsolódó rituális szokások kincsestárából is. Az indiánok szárnyaló képzeletét és gazdag lelkivilágát csodálatos szépségű táncok, imák, költemények és mesék megalkotására ihlette az a csoda, amelyet az életet adó és mindig újjá születő növényzet jelentett az ő számukra. Vannak fák, amelyek folyókból, kövekből, égi vetőmagokból, bűvös kígyók hamvából, holtak szeméből, élve eltemetettek testéből nőttek ki. S vannak olyanok is, amiket a hold ajándékozott a menstruáló lányoknak. E fák szellemeinek időnként áldozatot kell bemutatni, szertartásokat kell rendezni a tiszteletükre, köszönetét kell mondani nekik a beérett gyümölcsért. S ha az indián elmulasztja a köteleségét, a szellemek bosszújától kell tartania.

Az indiánok növényei, fái tehát az emberiség legősibb elképzeléseinek monumentális emlékművei, s minden dolog legszentebbikének, magának az életnek szimbólumai.

Talán még a növényekénél is titokzatosabb és gazdagabb hiedelemvilág övezi az állat és ember kapcsolatát. Az állat az indiánok számára nemcsak zsákmány és eleség, hanem testvér, ősszülő, kultúrhős, oltalmazó szellem és még sok minden más is. Az állatot ereje, ügyessége vagy ravaszsága, kifinomult érzékszervei, ösztönei, és az ember számára szinte felfoghatatlan képességei az emberével egyenlő rangra, de sokszor éppenséggel az ember fölébe helyezik. Az indián némely állatokban gyakran a nap- és holdfogyatkozások előidézőit Is látja. Több brazíliai törzs hite szerint az égen lakozó jaguár támadásaival gyakran veszélyezteti a Hold létét. Ezt a jaguárt száraz bambusznád égetésével igyekeznek eltéríteni gyilkos szándékától. A jaguárnak más vonatkozásukban is nagyon fontos szerepe van az indiánok képzeletvilágában. Nemcsak kultúrhéroszként s mondák főalakjaként szerepel, hanem az Amazonasztől nyugatra a sámánnal is azonosítják. Az Amazonasz egyik mellékfolyója, a Purús mentén élő ipuriná törzs hite szerint a sámánt is a jaguár helyezi tisztébe. Ezért a sámán bármikor képes rá, hogy magára öltse a jaguár alakját. A sámán halála után jaguárrá Változik.

A jaguár ereje, nagysága és félelmetes volta teszi, hogy ilyen nem mindennapi szerepet kapott az indiánok életében. A tűz első őrizője is ő volt, amíg azután egy Indián el nem lopta tőle, hogy az emberiséget tegye vele gazdagabbá. Az állatok az ember jótevői. Önként vállalják a táplálék vagyis a zsákmány szerepét, de szellemeik kegyetlen bosszút állnak a felesleges öldöklésért és a vemhes állatok elejtéséért. Gyógyítanak is. Van nép, amelyik a kutyához imádkozik, hogy szabadítsa meg őt a kínzó bélférgektől. Egy hashinawa indián torkából pedig a jaguár távolította el a megakadt csontszilánkot. Ugyanez a törzs egy leánytól származtatja magát, aki egyedül maradt meg embernek, miután törzsének tagjai disznókká változtak. A törzsnek van egy másik eredetmondája is, amely szerint az első ember önmagát hozta létre egy tökhéj belsejében, s később hallá változott. Az állatok tiszteletet parancsoló magatartására a Madeira mentén élő mura törzs legendája a példa. Eszerint egy ifjú egyszer vaddisznót ejtett el, mire a falka többi tagja üldözőbe vette, s még úgy sem tudott elmenekülni a felbőszült vaddisznók elől, hogy felmászott egy fára, mert az erős agyarú kanok kiásták a gyökereket és kidöntötték a fát. A foglyul ejtett fiatalembert azután arra kényszerítették, hogy maradjon a megölt disznó anyja mellett. Két hónap múlva azonban mégis sikerült elszöknie, és magával vitte a vezér varázsfurulyáját. Azontúl amikor beléfújt a furulyába, a vaddisznók odajöttek hozzá, és hagyták, hogy annyit ejtsen el közülük, amennyire szüksége volt. Ez volt a hálájuk a tiszteletért, amit irántuk érzett. A fiú testvérét pedig, aki nem tisztelte a disznókat, s ellopta a varázsfurulyát, halállal büntették.

Az állatkultusznak ezen a fokán nem csoda, ha sok legenda szól az állat és ember házastársi kapcsolatáról. Az ilyen házasságból született utódok pedig többnyire rendkívüli erővel és képességekkel rendelkeznek. Az apa szerepét Dél-Amerikában többnyire a jaguár tölti be. Érdekes, hogy a legtöbb ilyen témájú mesében az indián anya belehal a szülésbe, vagy pedig még terhessége folyamán esik áldozatul valamilyen