Irodalmi Szemle, 1976

1976/1 - FIGYELŐ - Koncsol László: Tizenkét hónap tíz könyvéről

hogy a tizenkilencedik század későromantikus és szecessziós költészetének szellemében otthonos Dénes szól itt ki a gyermekeknek szánt szövegből, és nemcsak a már említett „mennyi édes, drága hang”-ban, hanem ott is, hogy „de a szívünk feldobog’’.

A második mű Lóska Lajos könyve, a Tábortűz a Vöröskőn. A harmadik Lovicsek Béláé. Címe: Hosszú éjszaka.f.. .) Kicsoda tagadhatná a füleki kommunisták, az amúgy is nélkülöző és többszörösen megalázott munkások, a nemzetközi erőket is összefogó fölkelés igazát? Adott a tényanyag, adottak a történelmi összefüggések, adottak a meseszövés alapvonalai, adott az említett történelmi helyzetekben szereplő osztályok és csoportok ideológiája. — Mi kellene hát ahhoz, hogy jó történelmi vagy dokumentum regény szülessék? A történelmi események igaz meséjébe szövődő gazdag, lélektanilag és művészileg hiteles sorsok kellenének, s a sorsok mozgásában a mesét hitelesítő életanyag és forma. Mindkét könyvben, Lóska és Lovicsek könyvében is, a véletleneké a meghatározó szerep.

Az író-újságíró riportútra indul, egy szervizt kíván meglátogatni, útközben fölvesz a kocsijába egy lányt, aki — véletlenül — éppen a szerviz falujába való, aki — véletlenül — ismeri az író novelláit, aki — véletlenül! — éppen a meglátogatandó javítóműhely vezetőjének lánya, a vezető viszont — véletlenül! — nem más, mint az újságíró életének megmentője; egy teljesen valószínűtlen helyzetben, másodpercekkel a szovjet csapatok odaérkezése előtt (!) lelövi a fogoly partizánok életére törő részeg német katonát. Deus ex machina! A szovjet őrnagy véletlenül éppen történelemszakos, és differenciált történelmi-antropológiai előadást tart a magyar fiúnak, nyilván oroszul, Ady „Kúnfajta nagyszemű legény volt”-jának szellemében, némi Szabó Dezsős beütéssel: „En meg azt hittem, hogy erősebb tőről fakadtál — mondta az őrnagy. — Kun ivadéknak néztelek: kormos a hajad, a szemed, a bőröd, az izmaid... Bár ki tudja, hogy mi szunnyadozik benned, milyen ősi erők keringenek a véredben...” Aztán előadás Dózsa Györgyről, Mohácsról, a szabadságharcról, Petőfiről, az aradi tizenháromról, a Tanácsköztársaságról. Szlovák területen ahol szovjet és szlovák partizánok alkotják a harcosok zömét, s ahol két szovjet rádióslány is működik, ugyanennek az őrnagynak egy erdélyi magyar rádióslány a politikai és taktikai bizalmasa. A célzat világos: bizonyítani a fasiszták alávalóságát, a felkelés internacionalizmusát, a szovjet partizánok emberségét és minden rendbéli kiválóságát, ám éppen itt, a történelem által bizonyított és igazolt igazságok, evidenciák nem természetes, hanem erőszakolt, művészietlen, megjelenítésében jut művészi csődbe Lovicsek egész kísérlete. A felkelés, törvényszerű volt, a partizánok harca törvény- és szükségszerű, mit keresnek akkor a regény cselekményében a tömeges véletlenek? Mit keresnek benne a papiros ízű szónoklatok, a plakátszerű beállítások, ha tudjuk, hogy a legegyszerűbb tények beszélnek a legtisztábban? Aztán a zsurnalizmus: „A Kis-Fátra egyik falujában. Körös-körül magasba emelkedő■ fenyvesekkel borított hegyek koszorúzzák" — meséli az írónak egy összekötő a falujáról, majd ilyeneket mond: „Aztán működött a faluban egy jó kommunista tanító, aki szintén sokat tett az ifjúság haladó szellemben való neveléséért ...” Ez bizony, ez a könyv, Lovicsek könyve, nem emlékműve az ügynek, amelyet szolgálni szeretett volna.

Lóska meséje ott torzul el végképp, amikor Erzsi, a hősnő, János álhatatosan szűz menyasszonya, „otthon a homályos tükörben” nézegetni kezdi magát, és így tűnődik: „Mintha máris észrevehető volna a gyenge hazai koszt hatása. Már csak azért is keresethez kell jutnia, hogy megőrizze leghatásosabb fegyverét, a szépségét. Elszé- gyelite magát hiúságáért. Aztán arra gondolt, hogy hátha nemcsak a saját, hanem minden szegény érdekében használhatja a leghatásosabb fegyverét... Mindenki azzal járuljon hozzá az igazságosabb életért folytatott küzdelemhez, amivel tud, olvasta bátyja jegyzeteiben.” Erzsi nem marad meg az emelkedett, a küldetéses prostitúció ideológiai igazolása mellett, hanem már másnap (!) kopogtat a gyárigazgató irodaajtaján s pár nap múlva (pár hét múlva?) beveti testét a furcsa harcba. Gizi viszonyt folytat Jánossal, de János Erzsit szereti. Gizi féltékenységből nemcsak Erzsit próbálja féltékennyé tenni, hanem Jánost is beárulja a gyárosnak, aki úgy zsarolja Erzsit, hogy megadja magát neki. Közben azért János is fenntartja szerelmi kapcsolatát Gizivel, s ők a gyárban, a gépek mögött rendezik meg pásztoróráikat. Lóska meséje tehát a szex rúgőjára jár. Az áruló Vasi Péter reménytelenül és balgán imádja Líviát, aki