Irodalmi Szemle, 1976
1976/9 - FIGYELŐ - Balla Kálmán: Zirig Árpád: Sasok és vonatok - Gyüre Lajos: Babits szlovákul
ebben a fent említett fogyatékosságok töményen fellelhetők, időzzünk el egy kissé a versnél. Az indítás kitűnő. Szinte látszik a nagy becsvágy, ahogy a fordító munkába fogott. A nehéz, súlyos szavak a szlovákban is megtartották megrázó erejüket; de már a vers ismétlődő gondolatritmusánál kifullad Kondrót, s két olyan fordítási hiba csúszik a szövegbe, amely nemcsak a verset, hanem a babitsi gondolatot futtatja olyan útra, amelyen Babits sohasem járt. Kondrót fordítása: Aj keď si pery roztrhnem, aj vtedy keď spolu s piesňou budú po krk v krvi, a ja sám mrtvý v hukote obrovského Mlyna len v chuti muky chut svojej piesne pocítim, aj vtedy — ach, koľko krvyi — nech vytryskne ten červený spev! Csodálkozva olvasom. Talán félreértette volna a hallva — halva, illetve a véres — veres szópárt? (Halva — počuť; halva — mrtvý; véres — krvavý; veres — červený). Tudniillik Babitsnál ez így hangzik: .. .ha vérbe lábbad a dallal és maga se hallva a nagy Malom zúgásán át... ... szakadjon véres ének! így lett a „magam sem hallva” sorból Kondrótnál: „és én halott”. Tovább olvasva a szöveget azonban olyan változtatásokra bukkanunk, amely már túllép a fordítás jellegén, s inkább átköltéssé módosul: Babits: ... Aki alszik, aludjon aki él, éljen, a szegény hős pihenjen, szegény nép reméljen ... Kondrót: Kto si ľahol, nech si sní, kto chce žií, nech žije, hrdina je zbytočný človek potrebný je ... Vagyis: ... Aki lefeküdt, álmodjon, aki élni akar, éljen, a hős fölösleges, az emberre szükség van ... A továbbiakban a két vers teljesen eltér egymástól, s csak itt-ott villan fel némi gondolati rokonság a szövegek között, s némi jóindulattal annyit mondhatunk, hogy úgy-ahogy fedik egymást; ám sem művészi kompozőcióban, sem a vers végkicsengésében nem találjuk meg a közös vonást — az egy tőről fa- kadás természetességét. A Recitatív melankolikus nosztalgiája úgy hangzik Kondrót Vojtech fordításában, hogy már-már úgy érezzük: ő is ugyanúgy vágyódik az ismeretlen tájak felé, akárcsak Babits. Utána hideg zuhanyként ott találjuk az Augusztus furcsa, zavaros képeit, hajmeresztő képtelenségeit. ízelítőül csak egy strófát idézünk: Babits: Ilyen messze, halk zugolyba véle volna jönni jó hol egymásnak válaszolva tücsök szólna millió. Kondrót: S ňou by som chcel raz tak dlho aj do pekla hoci ísí, na cestu by nám tam húdlo cvrčkov aspoň stotisíc. Nem hiszem, hogy a pokol felé vezető úton tücskök hegedülnének. Ez ugyanúgy nem Babitsé, mint a különben elég jól sikerült Kabala — kivéve az utolsó két sort, ahol Babitsnál a „Tizenhárom” kabalaszám eltűnik, s helyette „Tizenkettő” áll. Ide sorolható még a Mesz- sze-messze virtuóz alliterációja, élőképszerű, leheletfinom, festői képkezelése, melyet Kondrót Vojtech igyekezett ugyan visszaadni, de a ritka szép rímekkel s az alliteráciő adta lehetőségekkel már nem tudott megbirkózni. Lássuk: Bús donna barna balkonon mereng a bíbor alkonyon ... Kondrótnál: Dona si vyšla na balkón V súmraku pod balkónom don ... Az átköltés sem zeneiségében, sem hangulatában, de még szöveghűségében sem közelíti meg az eredetit. Végkövetkezetetésül megállapíthatjuk: a kötetben foglalt versek fordítási szintje igen hullámzó. A bravúros teljesít
